A legenda szerint az elsõ karácsonyfát Luther Márton állította 1536-ban - Wittenbergben - gyermekeinek. Jelenlegi ismereteink szerint Jézus születésnapját karácsonyfával elõször 1605-ben, Strassburg környékén ünnepelték meg. Írásos feljegyzések tanúskodnak arról, hogy ekkor már almával, aranyfüsttel, papírrózsával és cukorral díszítették a karácsonyfát. A szaloncukor csak a 19. században jött divatba. Magyarországon Brunszvik Teréz, az elsõ magyarországi óvoda megalapítója és báró Podmaniczky Frigyes evangélikus édesanyja állított elõször fenyõfát karácsonykor, az 1820-as években. 
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Jókai Mórtól tudhatjuk, hogy családjában az 1870-es évektõl vált rendszeressé a karácsonyfa "szalonczukkedlivel" való díszítése. A korabeli karácsonyfa állítók a gyümölcsök és szaloncukorkák mellett habcsókot és mézeskalácsot is akasztottak a fára. Ez a szokás a mai napig él, bár a diót és az almát sok helyen már kiszorították az üvegdíszek.
A XV. században az édes termékeket még gyógyszerészek állították elõ. A nyalánkságokat ekkor nádcukorból készítették, s meglehetõsen drága csemegének számítottak. A XVII. századtól az édességkészítés Európa-szerte lassan elkülönült a gyógyszerészettõl, és a korabeli "tsemege-tsinálók" árukínálata a tésztaféléken kívül cukorból és tragantból (a cukrászipar egyik legrégibb eredetû díszítõanyaga) készített plasztikus kompozíciókkal, asztaldíszekkel bõvült.
Magyarországon Széchenyi használta elõször a "cukrász" kifejezést a reformkorban, de ekkor még a díszmunkák alapján a cukrászatot inkább "mûvészetnek" és nem ipari tevékenységnek minõsítették.
A szaloncukor "õsének" tekinthetõ fondant cukorkáról már XIV. századi francia feljegyzések is említést tesznek. Hogy miként került Magyarországra, arról megoszlanak a vélemények: elképzelhetõ, hogy a XVII. században egy francia cukrász, Pierre Andre Manion vitte magával a fondant cukorka készítésének titkát Németországba, ahonnan az hazánkba jutott. Más források szerint török édességkészítõk állítottak elõ fondant-szerû terméket Magyarországon, amelyet gyümölccsel ízesítettek. Az azonban bizonyos, hogy hazánkban a XIX. század elején már készítettek különbözõ fondant alapú cukorkákat.
A szaloncukor receptje a XIX. század végi receptkönyvekben már megtalálható. Kugler Géza 1891-ben kiadott Legújabb nagy házi cukrászat címû könyvében 17-féle szaloncukor receptet ajánl. A karácsonyi cukrász mintakönyvekben pedig a különbözõ habcsókok, csokoládé díszek mellett sokféle formájú és díszítésû szaloncukrot is kínáltak, amelyet elõször selyempapírba csomagoltak, majd színes sztaniolpapírba tettek. Szokás volt a szaloncukrot képekkel díszíteni és a végét kirojtozni.
A szaloncukor gyártásának gépesítése Magyarországon több cég nevéhez is köthetõ. Gõzgépekkel felszerelt csokoládégyár, amelyben már szaloncukrot is gyártottak 1883-tól üzemelt a Szentkirályi utcában, Gerbeaud és Kugler csokoládé gyára pedig 1886-ban kezdte meg mûködését.
Csokoládé figurákat elõször angol és belga cukrászok készítettek. Kezdetben még tömörek voltak és kézzel formálták meg õket. Magyarországon 1934-ben kezdõdött el a csokoládéfigurák gyártása, amelyekre porcelánszerû cukormáz került. A feljegyzések szerint az elsõ Mikulás-formákat Csvárics János bádogosmester készítette el, aki pléhlemezbõl kalapálta ki a kívánt formákat.
Az Édességgyártók Szövetségének tájékoztatása szerint napjainkban a szaloncukorból a karácsonyi ünnepeket megelõzõ 4-5 hétben háztartásonként 1,7 kilogrammot, összesen 5500 tonnányit vásárolnak a magyar családok, több mint 6 milliárd forint értékben és ilyenkor elfogy 821 tonnányi figurás édesség is, amely az éves csokoládéfigura-forgalom felét adja. A növekvõ népszerûségû, játékkal kiegészített és klasszikus Mikulás-csomagokra 550 millió forintot költenek a fogyasztók. További 220 millió forintot fordítanak üreges csokoládé figurákra, például csokidíszekre és adventi naptárakra.
Szaloncukrok esetében az ízek iránti igények évek óta nem változnak: jelenleg is legkedveltebb a zselés szaloncukor. Ezt követi a vajkaramellás, a marcipános, a kókuszos, újabban pedig a diós, mandulás és mogyorós ízesítésû édesség.
A csokoládé szigorú nemzetközi szabványok szerint készül, legdrágább alkotóeleme a kakaóvaj, a tejbevonóból (kakaós masszából) készült termékek esetén a kakaóvajat egyéb olcsóbb növényi zsírokkal helyettesítik. A kakaós masszából gyártott figurák is megfelelnek minden élelmiszeripari követelménynek, amelyek alapján forgalomba kerülhetnek, azonban élvezeti értékük alacsonyabb a csokoládéból készülteknél. Pozitívum, hogy a vásárlók az elmúlt másfél évben inkább a minõségi édességet választják, ami a szaloncukrok esetében az ismert márkákat, a figurás termékek tekintetében pedig a magas kakaótartalmúakat jelenti.