Gyógyulás mézzel - nem csak finom, egészséges is

A mézet már a régi korokban is mítoszok lengték körül. Az egyiptomi hieroglifák is említik a méhészetet, a piramisokban pedig mézes sütemények receptjeit is felfedezték.

Az ókori görögök az istenek eledelének vélték a mézet. Plinius egyenesen mennyei csodaszernek nevezte, Püthagorasz pedig úgy tartotta, hogy a méz szüli a gondolatokat. Szerelmi bájitalként és az örök ifjúság elixírjeként is emlegették, bizonyos helyeken pedig fizetõeszközként szolgált. A mézet a házi méhek áldozatos munkájának köszönhetjük. A méhek virágport és nektárt gyûjtenek a virágokból, de csak a nektárból lesz méz. A virágport a hátsó lábukon lévõ „kosárban”, míg a nektárt a „mézgyomrukban” szállítják a kaptárba, ahol hatszögletû lépsejtekben készítik a mézet. A nektárhoz – amely tulajdonképpen gyorsan romló, híg, vizes cukoroldat – a méhek hozzákeverik garatmirigyük váladékát, majd a szárnyukkal keltett légárammal néhány nap alatt elpárologtatják belõle a vizet. A méz így válik egyre sûrûbbé, töményebbé és egyben tartósabbá.

Gyakran halljuk, hogy kevesebb cukrot kellene fogyasztanunk, és tanácsos inkább a mézet használni édesítõszerként. Ez igaz, de azt azért ne higgyük, hogy a méz kalóriaszegény édesség. Ezzel együtt valóban sokkal egészségesebb, mint a finomított cukrok. A méznek is magas a cukortartalma, ám a benne található egyszerû szénhidrátokat a szervezet könnyen felhasználja. Gyorsan felszívódó gyümölcscukrai azonnal hasznosítható energiává válnak, serkentik az agyban az endorfin termelõdését. A szõlõcukor – amely csak a gyümölcsökben és a mézben fordul elõ szabadon – szervezetünk számára a legfontosabb cukorféleség.

A méz csaknem 200-féle tápanyagot tartalmaz. Megtalálhatóak benne a nélkülözhetetlen nyomelemek, például a kalcium, a foszfor, a magnézium, a nátrium, a jód és a vas. Igen sok fajta vitamint is tartalmaz: az A-, a B1-, a B2-, a B3-, a B5-, a B6-, a B12-, a C- és az E-vitamin is fellelhetõ benne, különbözõ mennyiségekben. Alkotóelemei még egyes enzimek, fehérjék és aminosavak, ásványi sók és illóolajak is. A méz azért is csodálatos, mert amíg a termelés helyétõl, azaz a kaptártól a fogyasztóig eljut, semmiféle módosuláson nem megy keresztül!

Az apiterápia olyan alternatív gyógymód, amely a méheket, a mézet és a készítése során keletkezõ „melléktermékeket” használja: ráadásul úgy, hogy ehhez az állatokat nem kell megölni vagy megcsonkítani.

A méz régóta ismert torokfertõtlenítõ. A kísérletek azt igazolják, hogy azok, akik naponta egy kiskanál mézet elfogyasztanak, sokkal kevésbé betegednek meg az influenzás idõszakban, mint azok, akik csak ritkán esznek mézet.

A méz jótékony hatással van a szívmûködésre és a vérkeringésre is. Segíti a vese és a máj mûködését.

A propolisz vagy más néven méhszurok egy olyan gyantás, ragacsos anyag, amelyet a méhek különbözõ növények (fõleg nyárfafélék) rügyeibõl és egyéb növényi nedvekbõl gyûjtenek. Ezt enzimekkel és viasszal keverik össze, majd a lépek kisebb töréseinek kijavítására, a kaptár belsõ felületének bevonására, fertõtlenítésére használnak. A propolisz az ember számára is hasznos anyag: fertõtlenítõ hatással bír, meggyorsítja a sebgyógyulási idõt. Többnyire alkoholos kivonata kerül forgalomba.

A méhpempõt életelixírnek is hívják, nem véletlenül. Ez a fehérjekoncentrátum a dolgozó méhek hormonváladéka. A kaptárban kizárólag a méhkirálynõ fogyaszthatja, ezért lesz jóval nagyobb, mint a többi méh – s évekkel túl is éli õket.A méhpempõ az ember esetében is roboráló, általános teljesítményfokozó hatású.