Elhízás ellen nincs csodaszer

Az elhízás a zsírszövet mennyiségének kóros megnövekedését jelenti. Normális esetben a bõr alatti zsírszövet és a zsigeri szerveket körbevevõ zsírszövet aránya megegyezik. A zsírszövet egészében egy egységes szerv, melynek feladata a szervezet mechanikai védelme. A zsírsejtek száma a születésünktõl két éves korunkig növekszik, pubertáskorban ismét emelkedik, és végül a 18. életévünkre megállapodik. A fogyáshoz rengeteg különféle módszer, csodaszer és megváltó recept terjedt a köztudatban. De eddig száz százalékos, mindenkire egyaránt alkalmazható és eredményes megoldás nem született, éppúgy a diéta, mint a gyógyszeres terápia oldaláról sem. Alma vagy körte?

A nyugati világban az elhízást két csoportra osztják. Az egyik fele az embereknek fiatalon kövér, az elhízás ilyenkor általában az egész testre kiterjed, õk nehezen fogyaszthatók. Az elhízás másik fajtája felnõtt korban jelentkezik, fõleg a hason és a fenéken. Ez a csoport jobban fogyasztható. Nem csupán az elhízás mértéke számít, hanem a zsírszövet megoszlása is. Alma típusú (férfias) elhízás esetén a zsír fõleg a hasra és a törzsre lokalizálódik, körte típusú (nõies) elhízásnál pedig a csípõre és a combra. A hasi jellegû elhízás nem csak a férfiakra jellemzõ. Vizsgálatok mutatják, hogy nõknél legalább olyan gyakori, és ez a veszélyesebb fajta elhízás. Ilyenkor a felesleges zsír a zsigerek között, a hasban található.

Fogyni vagy nem fogyni?

Az ember energiaszükséglete az életkorral fokozatosan csökken. A legnagyobb a serdülõkorban, ezután 10 évenként 5-10 százalékkal kevesebb. Az elhízás kialakulásában szerepet játszhatnak bizonyos örökletes anyagcserezavarok is, de legfontosabbak a túltáplálkozás, a mozgásszegény életmód és a rendellenes étkezési szokások. Az elhízás két szakasza különíthetõ el, az egyik a súlynyerõ a másik a súlytartó szakasz. Az elsõben többet eszünk a szükségesnél, s a másodikban már hiába eszünk kevesebbet, a súlyunk nem változik. Ezt követõen már elmondható, hogy sok kövér ember alig eszik többet, mint rendes súlyú barátai.

Persze, akadnak közöttük olyanok, akik túltesznek mindenkin. Hazánkban a felmérések szerint a lakosság jelentõs része súlyfelesleggel rendelkezik, de korántsem igaz, hogy mindenki, aki túlsúlyosnak érzi magát, fogyókúráznia kell. Pár kilogrammos túlsúlynál a sok mozgás, a torna, valamint az étrend apróbb változtatása - zsírszegényebb táplálkozás, nassolás elhagyása - már eredményt hoz.

Jojó - nem jó!

Szigorú diéta esetén a szervezet védekezni kezd, csökkenti az úgynevezett alapanyagcserét, miáltal a csökkent energia-bevitel is elegendõ, majd amikor újra visszatér az eredeti tápanyagbevitel, ez már többletet fog jelenteni az igényekhez képest, s a többletbõl elõbb-utóbb súlyfelesleg lesz ismét. Ha gyakran alkalmazzuk a szigorú diétát, akkor mindig egy kicsivel több súly rakódik le, mint amennyit leadni sikerült. Ez egy öngerjesztõ folyamat, a neve is erre utal: jojó diéta.

Aki ezt a módszert választja, az folyamatos önsanyargatásban és kudarcélményben részesül. Jelentõs elhízás esetén nem kell a normális testsúly elérését célul kitûzni. Élettani szempontból, és az elérhetõség szempontjából is jobb, ha 10 százalékos testsúlycsökkenést tûzünk ki célul. Ezt elérni és fenntartani is könnyebb.

Kiss Noémi, Sanitas