Téli ínyencség: a naspolya

A naspolya igazi téli gyümölcs, leginkább akkor érik, amikor a nyári-õszi gyümölcsszezonnak már vége. Fogyasztása egy kis változatosságot ígér a téli citrusfélék választéka mellett, egészen karácsonyig is kitarthat.

A naspolya a melegen termõ vidékeket szereti, a mediterrán térségben, és fõként a Balkán-félszigeten vadon termõ cserje. Kinézetében és felépítésében is az almához, leginkább a birsalmához hasonlít, bár magháza kemény, megenni nem lehet. A naspolya igazi különlegesség a téli gyümölcsök választékában. Október-novemberben szedhetjük le, és hûvös helyen tartva akár karácsonyig is érlelhetjük, így igazi ínyencség lehet az ünnepi asztalon. A népi hagyományok szerint a naspolya akkor jó, ha megcsípte a dér. Íze ilyenkor már édes, maga a gyümölcs pedig puha, és fogyasztható. Ha ujjainkkal a héját összenyomjuk, a belsõ, puha gyümölcshús könnyen megehetõ.

A naspolya igen tápláló, élelmi rostokban, fõként pektinben gazdag, mely emésztésünk hasznára lehet. C-vitamintartalma kiemelkedõ, jellegzetes ízét a benne található cserzõanyagoknak is köszönheti. B-vitaminokban és E-vitaminban is bõvelkedik, antioxidáns hatása is ismert. A benne található kalciumnak köszönhetõen csonterõsítõ hatású, vastartalma miatt pedig vérszegényeknek is ajánlott.

A naspolyát csakis érett állapotában használjuk fel. Bár kinézete ekkor kissé már bizarr, mert puha, szottyos lesz, élvezeti és beltartalmi értéke ekkor a legjobb. Mivel édes és kissé fanyar ízû, sokféleképpen elkészíthetõ. A leggyakrabban zselét és lekvárt, vagy ivólevet készítenek belõle, hiszen magas pektintartalma miatt könnyen kocsonyásodik.