A vérszegénység kialakulásának több oka is lehet, de a leggyakoribb tényezõ a vas hiány miatti kevés vérfesték- (hemoglobin-) képzõdés. A gyerekkori vashiányos vérszegénység sajnos nagyon gyakori.
Ennek okát legtöbbször a nem megfelelõ táplálkozásban találjuk meg.
A normál hemoglobinszint függ a csecsemõ korától, ezért egy mért érték csak akkor értékelhetõ, ha ismerjük a gyermek életkorát is.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Növekvõ csecsemõk
Vasra van szüksége az oxigént szállító vérfestéknek, a hemoglobinnak a képzéséhez, az izom mioglobinjához és bizonyos enzimek mûködéséhez is. A terhesség alatt az utolsó 3 hónapban telnek fel a csecsemõ vasraktárai, amelyek olyan tartalék vasat tárolnak, amit a szervezet akkor használ fel, ha valami miatt nagyobb mennyiségre van szüksége. A koraszülöttek esetében tehát jóval kevesebb vasat tartalmaznak a raktárak, mint az idõre született csecsemõké.
A koraszülöttek és a kis súlyú újszülöttek gyorsabban nõnek az elsõ életévben, mert általában egyéves korra, de legtöbbször már elõbb is behozzák a lemaradásukat. A gyors növekedései együtt gyorsan nõ a vérmennyiség is, amihez több vasra van szükség, és lehet, hogy a vasraktárak is üresek. A normál súllyal született csecsemõ 5 hónapos korára megduplázza a születési súlyát, és egyéves korra a súlya a születési súly háromszorosa. Egyéves kor után a növekedés ehhez képest lényegesen lassúbb. Ez magyarázza, hogy sokkal több vasra van szüksége a csecsemõnek, mint az 1 évnél idõsebbeknek.Az anyatej vastartalma nem túl sok, csak 0,6 mg literenként, de sokkal jobban felszívódik, mint a tehéntejé vagy más élelmiszeré.
A nem vérszegény, kellõ vassal rendelkezõ anya megfelelõ mennyiséghez juttatja a magzatot, és ha normál súllyal, idõre születik a csecsemõ, és 6 hónapos koráig szoptatni tudja az anyja, valamint nem éri ez alatt az idõ alatt súlyos fertõzés, akkor a vashiány kialakulásának kicsi a valószínûsége.
A szoptatott koraszülött vagy kis súllyal született csecsemõ azonban már vaspótlást igényel legalább az élet elsõ 3 hónapjában. A csak tehéntejalapú tápszerrel vagy tehéntejjel táplált csecsemõk nem kapják meg a szükséges mennyiségû vasat, ilyen esetben elkerülhetetlen a vashiány kialakulása.
Hogyan jut a szervezetbe a vas?
A táplálék két típusú vasat tartalmaz, az egyik az állati szervezetbõl származó vas, amit fõként a húsokban lévõ mioglobinnal, hemoglobinnal és májjal fogyasztunk. Ez könnyen felszívódó és jól beépülõ, úgynevezett haemtípusú vas. A másik vas a növényekbõl, fõként a zöld növényekbõl és a tojásból származik, aminek a felszívódását a többi vele együtt fogyasztott élelem is befolyásolja, és a szervezetben is át kell alakulnia, mielõtt beépül, ezért az ilyen vas hasznosulása rosszabb, mint a haemtípusú vasé. A táplálék C-vitamin- és folsavtartalma fokozza a vasfelszívódást, míg a liszt, a korpa, a teint tartalmazó teák jelentõsen csökkentik a vas felszívódását a bélbõl. Ez azt is jelenti, hogy nemcsak az elfogyasztott élelem vastartalma, vasminõsége lényeges, hanem a vassal együtt elfogyasztott egyéb táplálék összetétele is befolyásolhatja a vas felszívódását.
A vashiányos vérszegénység következményei
A vashiány következményei lassan, fokozatosan alakulnak ki, és a tünetei sokrétûek, nem specifikusak, ezért nem mindig kerül idõben és kellõ fontossággal felismerésre a vashiányos vérszegénység. A sejtek mûködéséhez szükséges oxigént a hemoglobin szállítja. A legnagyobb oxigénigénye az agynak van. Ha az oxigént szállító vérfestékbõl hosszú ideig kevesebb képzõdik, akkor az ilyen csecsemõk fejlõdésében eltérés található a nem vérszegényekéhez képest. Számos gyereknél végeztek összehasonlító felmérést, amibõl arra a következtetésre jutottak, hogy ha 3 hónapnál tovább fennáll a vashiány, akkor már számos tünet kialakulása jelzi a szövetek huzamos oxigénhiányát. Lemarad a beszédfejlõdés, rosszabb az egyensúly- és koordinációs képesség.
A vashiány miatt késõbb beszélõ és járó gyermekeknek gyengébb volt az emlékezõképessége, nehezebben tanultak és a késõbbiekben lényegesen alacsonyabb volt az IQ-szintjük is. Sokkal többnek volt magatartási problémája, aluszékonyak, fáradékonyak voltak, nem voltak képesek huzamosabb ideig összpontosítani, és türelmetlenebbek voltak.
Az enyhébb vérszegénység esetén észlelt fejlõdésbeli, mozgásbeli és szellemi képességbeli lemaradás korai felismeréssel és vaspótlással még teljes mértékben korrigálható volt, míg a súlyos és tartós vashiány következményeit késõbb már a megfelelõ vasbevitellel sem lehetett megszüntetni.
A vashiány károsítja az immunfunkciót is, ezért a vérszegény gyerekek fogékonyabbak a fertõzésekre, ha megbetegszenek, akkor általában a betegségük lassabban, esetleg szövõdmények után gyógyul.
A vashiányosok a közösségbe járás kezdetén sokkal többször betegszenek meg, mint egészséges társaik. Mivel a baktériumok szaporodásához is szükség van vasra, és ezt a beteg szervezetébõl meg is szerzik, ezért akiknek már amúgy is kevés vaskészletük volt, egy-egy fertõzés után még súlyosabb lesz a vérszegénységük.
A vérszegénység megelõzhetõ
A megfelelõ idõre, egészségesen, normál súllyal született csecsemõ vasraktárai elegendõ vasat tartalmaznak, ha az anyja sem volt vashiányos a terhessége alatt. Ez a vasmennyiség és az anyatejjel biztosított vas a csecsemõ 6 hónapos koráig fedezi a fejlõdéshez szükséges vasat. A gyors növekedés miatti fokozott vasigény az oka annak, hogy a vasraktárak 6 hónapos kor után gyorsan megfogyatkoznak, ezért a csecsemõ ettõl kezdve kiegészítõ étrendi vasat igényel, amit ha nem kap meg, akkor vashiány alakul ki még akkor is, ha tovább szopik, és nem tehéntejjel táplálják. Ettõl az idõtõl kezdve tanácsos az étrendjébe vasban gazdag élelmeket beépíteni, mint például zöldfõzelékek, baromfihús, máj, és C-vitaminban gazdag gyümölcsöket vagy gyümölcsleveket adni mellé, ami javítja a vasfelszívódást. Kerülni kell azonban azokat az ételeket, amik gátolják a vas felszívódását. Amikor az anyatej fogyni kezd és tehéntejalapú tápszerekkel pótoljuk, akkor célszerû olyan elválasztási tápszert választani, ami vitaminokkal és ásványi anyagokkal, így vassal is dúsított.
A gyárilag elõállított babatejeket akár 2-3 éves korig is adhatjuk a gyerekeknek, ezzel is biztosíthatjuk, hogy a natúr tehéntejnél jobban hasznosítható tápanyaghoz juthassanak.
Elõfordulhat, hogy a megfelelõ táplálék sem biztosítja a vasszükségletet, mert kevés vas volt a vasraktárakban, vagy mert fertõzések miatt sok vas elhasználódott, illetve mert hirtelen nagyobb vérvesztesége volt a betegnek, ezért ilyenkor gyógyszerei is fokozni kell a vasbevitelt: Napi 2 mg vasat javasolt adni naponta és testsúly-kilogrammonként. A vaspótlást legalább 68 héten át folytatni kell, majd egyhetes gyógyszerszünet után a vérkép és a szérum vastartalma alapján kell eldönteni a kezelés folytatásának a szükségességét.
A csecsemõ hiányos vérszegénysége, illetve az annak következtében kialakuló elvaltozások elkerülésében legfontosabb a terhesség alatti vashiány megakadályozása, majd az anyák oktatása és csecsemõtáplálásra.
Az a tapasztalat, hogy ha érthetõ módon, érvekkel alátámasztva oktatják az anyákat a megfelelõ táplálásra, akkor jobban megteremtik a vérszegénység megelõzésének a feltételeit, mint azoknál, akik nem ismerik a vashiány késõbbi következményeit.
A csecsemõ- és kisdedkori vashiányos vérszegénység világméretû probléma, megelõzésének étrendi gyökerei vannak és helyes táplálkozással többnyire megelõzhetõ.
Gyakori tanácsok
1. A várandós és szoptató anyák megfelelõ vasellátása, vérkép- és szérumvas-ellenõrzés.
2. A leendõ anyák és kismamák oktatása a megfelelõ csecsemõtáplálásra.
3. A helyes csecsemõtáplálás ellenõrzése.
4. Vashiányra hajlamosító körülmények esetén a gyerek vérképének és szérumvas-értékének az ellenõrzése, szükség esetén gyógyszeres vaspótlás.
Baba Patika, 2004. június 24. [20-22. oldal]
Dr. Medek Sarolta, Szent László Kórház