Csapvíz, vagy ásványvíz?

Elsõ számú élelmiszerünk, legfontosabb italunk, testünk legtömegesebb összetevõje, legjobb mosó- és oldószerünk: a víz. Annyira fontos és annyit beszélnek róla, hogy már nem tudunk kiigazodni az információkon, milyen vizet is kellene innunk.

A naponta megivott víz nélkül nem tudna szervezetünk megszabadulni a fölösleges mennyiségû szervetlen sótól és a táplálkozáskor keletkezõ salakanyagoktól, az élvezeti cikkekkel vagy élelmiszerrel óhatatlanul bevitt mérgektõl, tartósítószerektõl, gyógyszermaradványoktól. Ám, nem mindegy, milyen vízzel öblítjük ki szervezetünket, hogy ne pont egyik lételemünkkel ártsunk magunknak a kelleténél többet. Milyen vizet igyunk? Csapvizet, ásványvizet, ionizáltat, géppel tisztítottat, lúgosat, netán desztilláltat? Senkit nem szeretnénk hitegetni, hogy könnyen rátalálhat az igazságra ivóvíz-ügyben.

Bolygónk felszínének 70 százalékát fedi víz, ahogy az emberi szervezetnek is mintegy 70, agyunk 90 százaléka víz. Élete folyamán egy átlagos Homo Sapiens testtömege hatszázszorosának megfelelõ mennyiségû vizet iszik meg. A vízben legalább 1000 különféle méreganyag fordulhat elõ. Louis Pasteur szerint "betegségeink 90 százalékát megisszuk", gondoljunk csak a vízben élõ kórokozó mikroorganizmusokra. A víz mégis leginkább áldás számunkra...

Nincs ideális megoldás, és továbbra sem fogunk tudni mindent ellenõrizni, igaz-e az, amit az egészséges vízrõl mondanak. Nem költözhetünk mindannyian garantáltan tiszta hegyi patak mellé, hogy mindig a lehetõ legegészségesebb vizet kortyolhassuk, de néhány támpont azért van. Abban mindenki egyetért, hogy az ivóvíznek tisztának kell lennie. Teljesen? Vezetékes víz esetében ez szinte lehetetlen. Hogy miért, arról még lesz szó. Ekkor ütközünk a különbözõ határértékekbe, melyekrõl még a szakemberek sem tudják teljesen eldönteni, melyek volnának helyesek. A mérgezõ anyagok sora igen hosszú. A legfontosabbak a nehéz fémek, az ólom, kadmium, réz, a hormonok és gyógyszermaradványok, antibiotikumok, vegyszerek.