Elsõ osztály az asztalon: kaviár és osztriga

Ki ne vágyott volna már egy igazi luxus étteremben elköltött pazar vacsorára?

Ha ez nem is elérhetõ mindenki számára, ünnepi alkalmakkor megengedhetünk magunknak mi is egy-egy falatot az olyan igazi ínyencségekbõl, különleges ételekbõl, mint például a kaviár. A kaviárról az elsõ írásos említés Shakespeare nevéhez fûzõdik. A kaviár név a török "khavyar" (halikra) szóból származik, és szinte az összes európai nyelvben ilyen formában terjedt el. A világ legjobb minõségû kaviárja a Kaszpi-tengerbõl származik. 1953-ig orosz világmonopóliumnak számított, majd Irán, felbontva a szerzõdést, visszavette részét az exportban. A kaviárnak két alapvetõ fajtája létezik: a lazacfélékbõl nyert vörös és a tõkehalfélékbõl fejtett fekete. Ma a viza tõkehalból nyert nagy szemû Belugát vélik a legfinomabbnak, ez a legdrágább kaviár a világon. A vörös ikrák közül inkább a közepes méretû, a borsszemnél valamivel kisebb, világos narancsszínût tartják a legjobbnak.

A kaviár teljes értékû fehérjében és esszenciális zsírsavakban gazdag, tápláló finomság, mely remek A- és D-vitaminforrás is. Fõzés nélkül, hidegen kell fogyasztani. Kísérõként legtöbbször vajas pirítóst, citromot, esetleg apróra szeletelt vöröshagymát kínálnak hozzá. A kaviár mellé hûtött vodka vagy pezsgõ dukál.

Évezredek óta a nõiesség szimbóluma, valamint az egyik legismertebb afrodiziákum, az osztriga. Az ókorban a császárok lakomáinak elmaradhatatlan része, a fényûzés egyik jelképe volt.

Osztriga tenyésztõ telepekkel a világ számos pontján találkozhatunk: a legnagyobbak Észak-Amerikában, az Adriai- és Fekete-tengerben, valamint Ausztrália déli partjainál fekszenek.

A kedvelt ínyencség iránti kereslet fedezésére napjainkban a legtöbb osztrigát mesterségesen kialakított kagylótenyésztõ padokon nevelik. Osztrigát két okból tenyésztenek: gyöngyhalászat és fogyasztás céljából.

Az osztrigaidény õsztõl tavaszig tart. Mivel könnyen romló élelmiszerrõl van szó, ezért körültekintõen fogyasszuk ezt a különleges ételt! Nehezen viseli a szállítást, és hûtve is csak rövid ideig tárolható. Legjobb, ha szezonálisan és a tenyésztõtelepek közelében kóstoljuk, így biztonsággal fogyasztható.

Alacsony energiatartalma mellett teljes értékû fehérjeforrás, jódban, cinkben és foszforban gazdag. Többnyire nyersen eszik, de Angliában és Franciaországban pástétomokat, szószokat is készítenek belõle.

Mindenkinek érdemes életében legalább egyszer megkóstolni ezeket a különleges ételeket, melyek kuriózumnak számítanak a gasztronómiában! Ne feledjük, hogy az étkezés nemcsak táplálkozás, hanem élvezet is!