A 19. század végén, a kiegyezés után fellendült a gazdasági élet és azon belül a szolgáltatóipar és a vendéglátás is.
Francia cukrászok és szakácsok érkeztek Magyarországra és a magyarok is útra keltek, hogy világot lássanak majd itthon fellendítsék a cukrászipart. "Találmányaik" segítették elõ a patinás kávéházak és cukrászdák akkori sikerét, és alapozták meg a ma is élõ legendákat.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Kugler Henrik, Dobos C. József majd Gerbeaud Emil új költeményei - a vajkrémes és párizsi krémes torták, sütemények, a mignon, a konyakosmeggy, a Dobos-torta, a házilag készített bonbonok, dobozban szállítható sütemények és csokoládék - egy új, tipikusan magyar specialitásnak számító üzlettípusban voltak kaphatók, a cukrászdákban.
Sikerüknek kedvezett a tehetõs polgárság fizetõképessége, valamint a szecesszió mûvészete, amely a számoló cédulától a menülapokig és a székek lábáig virágindákkal borította be a kávéillatú helyiségeket, no meg az engedékenyebb társasági élet, amely a cukrászdák esetében már a nõk számára is lehetõvé tette, hogy akár férfiember nélkül betegyék a lábukat egy nyilvános helyiségbe.
Ez az az idõszak, amikor elsõ virágkorát éli a most 150 éves jubileumát ünneplõ Gerbeaud, majd nyit az akkor még Kerepesi útnak nevezett Rákóczi úton a Hauer - amely ma már nem mûködik - az intim, Várbéli Ruszwurm, a krisztinavárosi Auguszt, vidéken a gyulai Százéves cukrászda vagy Miskolcon a Rorárius.
A magyar cukrászok akkor még többnyire francia mesterektõl tanultak, majd kialakították a tipikusan magyar sütemény-, fagylalt és italkínálatot és ezzel megteremtették a mára hungaricummá vált cukrászda fogalmát. Külföldön léteznek teázók, kávézók, fagylaltszalonok, cafék, csokoládészalonok és süteményboltok, de mindezek speciális együttese csak Magyarországon ismert.
Kugler Henrik, egy soproni cukrászcsalád harmadik nemzedékének képviselõje 1858-ban alapította meg cukrászatát a mai József Nádor-téren, amely akkor még kisebb volt, mint a mai üzlet. Az elõkelõ társaságok az ízléses szalonban teát, süteményeket, cukor-bonbonokat, mignonokat, fagylaltot fogyasztottak. Az alapító neve fogalom lett, kugler nevét már kis betûkkel írta József Attila, mint az elérhetetlen gazdagság édes szimbólumát.
A genfi születésû Gerbeaud Emil 1884-ben vette át az üzletet és számos újítást vezetett be. A segédek számát 10-rõl 60-ra emelte, 18-20 elárusítónõt, 20 csomagolónõt és 5 szállítót alkalmazott. Szigorúan ügyelt a minõségre: ha a puncsos mignonok színárnyalata nem volt megfelelõ, saját kezével roncsolta szét azokat - számol be róla a legtekintélyesebb magyar cukrászda krónikása.
A specialitások között a leghíresebb a Gerbeaud-szelet lett, amely mintha unokatestvére lenne a bécsi Sacher-tortának, csak annál szaftosabb, omlósabb, ízesebb. Kevésbé ismert különlegesség a Vöröskereszt-mignon, amely marcipánból, tojásfehérjébõl, kristály- és porcukorból, valamint sima lisztbõl készül. A fehér marcipán bevonat tetejére kandírozott piros félcseresznyék kerültek, amelyekbõl a vöröskereszt emblémát kialakították.
Jelenkori arculatát a Vörösmarty téri épület az 1910. évi nagy felújítás után nyerte el.
Ma egy német üzletember tulajdona a Gerbeaud-ház. 1997-ben egy teljes évig tartó rekonstrukcióval újította fel a neves cukrászdát és sörözõvel, étteremmel egészítette ki szolgáltatásait.
A XXI. században már nemcsak az édes nyalánkságok miatt nyitnak ide be: világhírû turistalátványossággá vált a Gerbeaud, látogatói között világsztárok, királynõk, hercegnõk, trónörökösök, államférfiak és világsztárok egyaránt megtalálhatók, amint azt a vendégkönyv is tanúsítja.