A japán konyha Európában legelterjedtebb fogása a számtalan variációban létezõ sushi, ami alapjában nem más, mint apró rizses falatkák. Az éttermek által manapság kínált sushi merõben különbözik az évezredes hagyományokra tekintõ japán fogástól. A XIV századik csak a rizsben és sóban erjesztett halat nevezték sushinak, ám a rizs nem ették meg róla. A ma divatos sushi típusok az elmúlt három évszázadban alakultak ki. 
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Az így tartósított halszeleteket még hónapokkal késõbb is fogyaszthatták. A XIV században dúló háborúk miatt a rizstermés éveken át szegényes maradt, és az emberek annyit éheztek, hogy a hús tartósítására használt erjedt riszt is megették. Hamarosan az étrend szerves részévé vált a fermentált rizs, amit együtt fogyasztottak a hallal.
Késõbbi századokban a rizst csak néhány hét elteltével tették a kiásott halra, és megerjedés után azt is fogyasztották. Néhány japán étterem manapság is kínál az õsi módon elkészített sushit, melynek neve Nare-sushi.
A XVII századtól rizs-ecettel öntözték meg a rizst, hogy felgyorsítsák az erjedési folyamatot. A rizs-ecet különösen finom aromát is adott a rizsnek és a halnak egyaránt. A sós húst, és az ecettel locsolt rizs egy fadobozba tették, amit kõvel fedtek le. Egy nappal késõbb már fogyasztható volt a Hako-sushi, amit kockákra vágva tálaltak. A XIX században, Tokióban a hagyományos sushit felváltották a ma ismert sushi fajták, a nigirik. A nigiri egy falat rizs, amit hajszálvékony halszelettel borítanak be.
A sushi páratlanul értékes tápanyagforrás. Alapanyagai bõvelkednek jódban, fehérjében. Zsírtartalma alacsony. A rizsgombóckákat gyakran csomagolják vékony algalapokba, ami kiváló fehérjeforrás, és rendkívül finom, egzotikus ízt ad az ételnek. (Maki-sushi) A sushi egyetlen gyenge pontja a nyers hal. Nagyon fontos, hogy kizárólag friss halból készítsük a sushit. Mivel nincs hõkezelve, a rajta lévõ paraziták nem pusztulnak el, és nem friss hal könnyen okozhat gyomorbántalmakat.