Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A füge sütemény-alapanyagként és kereskedelmi termékként is szerepel a Bibliában. Gyakran a szõlõ mellett találkozhatunk vele, hiszen mindkettõ az Ígéret földjének hét adománya közé tartozik, s így a jólétet és a békét jelképezik.
Szíriában, Palesztínában, Egyiptomban és Arábiában már a Kr. e. 3. évezredben termesztették és terméseit gyógyszerként, valamint tápláléknövényként egyaránt felhasználták. Viszonylag késõn, csak a Kr. e. VIII. században került az egyiptomiak közvetítésével Görögországba, ahol Dionüszoszt tekintették a füge megteremtõjének, nyilván a belõle erjesztett alkoholos italok hatására, bár mind a görögök, mind pedig a rómaiak elsõsorban az atléták eledeleként tisztelték. Egészen a középkorig szárított formában egészségesebbnek tartották, mint frissen. Pedaniosz Dioszkoridész római katonaorvos az elsõ században különösen a füge nedvének gyógyhatásait hangsúlyozta ki:
"Nedve árpaliszttel kiütések, ótvar, sömör, rüh, napégések és ragyák ellen való. Tisztítja és gyógyítja az arc és a test minden foltját. Jó fogfájásra, ha vattára cseppentik és a fogra teszik. Elûzi a szemölcsöket, ha a húst körülöttük körbevágják. A fügék megfõzve, széttörve és felkenve elûzik a kemény keléseket és a fültõmirigy keléseit, lágyítják a nyak kemény keléseit és dagadásait (strúmák), fõképpen azok, melyekbe nátront, nõsziromgyökeret vagy meszet kevertek..."
Indiában a fügefát különösen szentnek tekintették, a buddhista szimbolikában például a megvilágosodás jelképe.
Használták torok-, illetve mandulagyulladás esetén gargalizálószerként, bár Hildegard von Bingen, aki a rettegés szimbólumának tekintette, csak betegeknek javasolta a fogyasztását:
"...Aki gyakran eszi a gyümölcsét, az élvhajhász és csapodár lesz tõle, ezért érdemes evés elõtt borba vagy ecetbe áztatni. A testnek is árt, mert felingerli a nedveket, a betegek azonban fogyaszthatják, mert megerõsíti õket, de csak addig, amíg jobban nem lesznek..."
Fája és gyümölcse
A fügefa a Moraceae (eperfafélék) családjába tartozik. Kétlaki, lombhullató, 2-10 méter magas cserjévé vagy kisebb fává fejlõdõ növény. Kérge palaszürke sötét mintázattal. Levelei szórt állásúak, szíves vállúak, fûrészeltek, 10-20 cm szélesek és hosszúak, tenyeresen 3-5 karéjúak, széles, kerek karéjokkal. Minden fügefaj közös jellemzõje, hogy kérgüket megsértve tejnedvet eresztenek. A termõs virágok a húsos, nedvdús, kancsószerû virágzati tengely belsõ falán ülnek, ebbõl fejlõdnek a jellegzetes alakú áltermések (fügék), melyek 2 év alatt érnek be, bár a második évben többször is szüretelhetõk, éretten 5-8 cm hosszúak, barnások vagy lilás-zöldek.
Hatóanyagai
A fügefának zöld vagy érett terméseit és leveleit használják. A fügéknek édes illata és kissé nyálkás, mézédes íze van, emellett számos hatóanyagot tartalmaznak:
az érett termés 50-70 százalék invertcukrot, 5 százalék pektint, 4,3 százalék zsírt és fehérjét, gyümölcssavat, A-, B-, C- és D-vitamint, enzimeket és nyálkát; a levelek kumarinszármazékokat; a zöld termések pedig gyantából, kaucsukból, kumarinokból, ásványi sókból, proteinekbõl (cradin és ficin) és alkaloidokból álló csípõs tejnedvet tartalmaznak.
Kinek és mire jó?
Ma a gyógyászatban a fügét enyhe hashajtó és erõsítõszernek, reuma elleni szernek tekintik, ízmódosítóként és (fõként köhögés elleni) teakeverékek összetevõjeként alkalmazzák. Porított formában kávéadaléknak is használható.
A leveleket felhasználják a pigmenthiányos bõr kezelésére. Tejnedvének egyik alkaloidja gátolja a szarkómák (rosszindulatú daganat) növekedését, a benne található enzimek (fõként a ficin) pedig féreghajtó hatásáról gondoskodnak.
A gyógyításban két formában használják: fügeszirupként az összetett készítményekben és tapaszként.
Köteles Ferenc–Varsányi Péter/www.ideal.hu