Minden élõlény, így az ember létfenntartásának az alapja a környezetével folytatott szüntelen anyagcsere, melynek során a szervezet különbözõ anyagokat vesz fel, azokat átalakítja, a szükségteleneket pedig a környezetébe visszajuttatja. Az anyagcsere folyamatok legfontosabbika a táplálkozás, amikor a szervezet a test ellátása, mûködtetése, fejlesztése, növelése érdekében táplálékot fogyaszt. A szükséges anyagokat felhasználja, a salakanyagot pedig kiválasztja a szervezetbõl. 
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A korszerû táplákozás kritériuma az elfogyasztott táplálék megfelelõ mennyiségén, és minõségén túl az életkörülményekhez igazodó összetétel, változatosság és élvezeti érték. Tehát a táplálékunk legyen elég, legyen tápláló, legyen változatos, és legyen finom. A korszerû táplálkozási követelményeket szem elõtt tartva figyelembe kell venni az élelmiszerek energia, zsír, fehérje, ásványi anyag és vitamin tartalmát.
A szervezet energiaszükségletét a szénhidrátok és a zsírok biztosítják
A szénhidrátok energiatermeléshez fel nem használt mennyisége a szervezetben glikogén formájában raktározódik, vagy tartalék zsírrá alakul. Szénhidrát hiányban a szervezet tartalékainak felhasználása után, fehérjékbõl állítja elõ az energia ellátáshoz szükséges szõlõcukrot. A szénhidrátdús étrend kifejezetten kerülendõ, mivel nagy térfogata miatt erõsen igénybe veszi az emésztõrendszert, elõsegíti az elhízást, növeli a vér cukor- és zsírszintjét. Különösen a cukrok fogyasztása kedvezõtlen, mivel gyorsan emelik a vércukorszintet, túlzott inzulin elválasztást idéznek elõ, ezáltal hajlamossá teszik a szervezetet a cukorbetegségre, nem is beszélve a fogakat károsító hatásukról.
A cukornál kedvezõbbek a poliszacharidok, mint például a keményítõ vagy a rostanyagok. Emésztésük hosszabb ideig tart, lassabban emelik a vércukor szintjét, a rostok vízmegkötõk, duzzadóképesek, növelik a telítettség érzést, hatásukra egyenletesebbé válik a szénhidrátok felszívódása. A gliceridek, vagy neutrális zsírok az emberi szervezet legfontosabb energiát szolgáltató tápanyagai, grammonként kétszer annyi energiát adnak mint a szénhidrátok, vagy a fehérjék. Az energia termeléshez fel nem használt zsírokat a szervezet zsírszöveteket képezve igen nagy mértékben, és hosszú ideig képes raktározni.
A táplálékok zsírtartalma nélkülözhetetlen a zsírban oldódó vitaminok felszívódásához, jelentõs élvezeti értékkel bírnak, valamint az elraktározott zsírok jelentõs szerepet játszanak a szervezet hõháztartásában is. A zsírok közül kiemelkedõ jelentõsége van a koleszterinnek, mivel ennek segítségével megy végbe a D-vitamin, az epesavak, a mellékvesekéreg- hormonok, és a nemi hormonok szintézise. A koleszterint a sejtek szintetizálni is tudják, azonban ha a vér koleszterin szintje magas és a sejtek több koleszterint már nem képesek felvenni, a koleszterin felesleg az erekben rakódik le, növelve ezzel a szív és érrendszeri megbetegedések kockázatát. A vér magas koleszterin- és trigliceridszintje szoros összefüggésben van a táplálkozással, különösen fontos a napi zsírfogyasztás, koleszterin fogyasztásban a telített és telítetlen zsírsavak aránya.
A szükségtelenül nagy mennyiségû és nem megfelelõ arányú zsírbevitel a vér koleszterinszintjének növekedésében, a zsírraktárak képzõdésében mutatkozik meg. Táplálkozásunkban általában, mind a mennyiségét, mind az összetételének arányát tekintve kedvezõtlen a zsírbevitel. Napi zsírfogyasztásunk 140 g/fõ, ez kétszerese az ideálisnak, ráadásul ennek 80%-a állati eredetû telített zsír. Koleszterinfogyasztásunk is hasonlóan sok: 550mg/fõ/nap.
Az elfogyasztott koleszterin 40%-a tojásból, 10%-a sertészsírból, 22%-a sertéshúsból származik. Egy nap alatt elfogyasztható koleszterinmennyiséget tartalmaz 20 dkg sertéshús, vagy 2 db tojás. Az egészséges táplákozás tehát fogyasztási struktúránk jelentõs megváltoztatását igényli: csökkenteni kell a zsír- és koleszterinfogyasztást, a zsírokon belül pedig növelni kell a telítetlen zsírsavak arányát.
Vigyázzunk egészségünkre!