Ha szomorú vagy, ha ideges: vásárolj?

Egyikünk számára sem ismeretlen a helyzet: rossz kedvünk van, elegünk van mindenbõl. Ha a nõpopulációt megkérdeznénk, mit csinál annak érdekében, hogy ez megszûnjön, legalább minden ötödik azt felelné: elmegyek vásárolni!

Néha ez a vágy mindannyiunkra ránktör, és ha van pénzünk, nem is nagyon állunk ellen. De vannak olyan emberek, akiknél a költekezés már kényszeres: õket nevezzük shopoholistáknak. A név találó, ugyanis ez is szenvedélybetegség, hasonlóan az alkoholizmushoz, drogfüggõséghez, szerencsejáték-függõséghez és még sorolhatnánk. A shopoholistákat ma már külön terápiás módszerrel gyógyítják: ehhez "mindössze" hat hónapra van szükség - állítják egy német klinika orvosai.

Az amerikai statisztikákból és a hazai adatokból leszûrve a szakemberek szerint Magyarországon legalább ötvenezer kényszeres vásárló van, kilencven százalékuk nõ.

De hogy mi is különbözteti meg a szenvedélybetegeket az "egészéges", néhanapján mindenkinél elõjövõ vásárlási láztól? Mert örömöt mind a kettõ tud okozni, a baj akkor van, ha a pénz költése válik az egyetlen örömforrássá.

A shopoholistákat valamiféle gyötrõ érzés keríti hatalmába, amikor bevásárlóközpontok, butikok, piacok közelébe kerülnek. Legtöbbjük egy olyan érzést ír le, amely erõsebb náluk. Aztán a boltban olyan dolgokat vesznek, amelyek teljességgel haszontalanok, feleslegesek, mégis kellenek: kedélyjavításra.

Ami azonban néha nem következik be, és ilyenkor jön a neheze a dolognak: hiszen a sok-sok holmi megvásárlása után megjelenik a bûntudat, meg persze az egyéb mellékhatások: üres pénztárca, átlépett hitelkeret, óriási adósságok. Ezek akár egészen mély depresszióba is sodorhatják az embert, amibõl aztán mivel próbál kilábalni? Vásárlással.

Az ördögi kör miatt legtöbbjüknek számos problémája van közeli hozzátarozóival, így sokan dugdosni kezdik az árukat - végül is mindegy, hiszen harmadukat úgysem használják.

Nem is csoda, ha részben emiatt is megpróbálnak leszokni szenvedélyükrõl, például a bevásárlóközpontok közelébe sem mennek. Pedig nem ez a jó megoldás, hanem pont az, ha szembesülünk azokkal a helyszínekkel, ahol "bûneinket" el szoktuk követni.

Jó megoldás, ha elõször nem viszünk magunkkal pénzt vagy csak keveset, bankkártyánkat meg végképp otthon felejtjük. Tehetünk a zsebünkbe olyan emlékeztetõcédulákat, amelyekre felírjuk, mi a célunk.

Ha ezek sem segítenek, akkor forduljunk pszichológushoz, hiszen muszáj a vásárlást valamilyen normális szintre hozni ahhoz, hogy teljes életet élhessünk.

életforma