Vigyázz a vízre, spórolj vele!

A vízbiztonság az élelmiszerbiztonság része

Sok van belõle, mégsem elég az ivóvíz bolygónkon. Igaz, Földünk 70 százalékát beborítja, valójában viszont ennek mindössze 3 százaléka alkalmas az emberi lét fenntartására. Sokan nélkülözik a fogyasztható, megfelelõ ivóvizet, ami pedig az élet, a táplálkozás alapeleme.

Mai ismereteink szerint naponta 2-3 liter vizet kellene fogyasztanunk, de a Föld lakosságának egyötöde nem jut ennyi egészséges ivóvízhez. Mit "tud" a víz, hogy ennyire fontos szerepe van életünkben? Testünk 60 százalékát, az újszülöttekének pedig 72 százalékát adja. A vízzel nélkülözhetetlen ásványi anyagok és sók jutnak be a szervezetünkbe. Ha a víz nem megfelelõ minõségû, akkor, ólom, nitrit, arzén és más nehézfémek is, melyek - ha elérik az egészségre káros határértéket - hosszabb idõn át fogyasztva veszélyt jelentenek. Olykor élõ mikroorganizmusok, baktériumok és egyéb kórokozók, no meg szennyezõdések is kerülhetnek az ivóvízbe.

Mindebbõl az következik, hogy az egészséges, jó ivóvizet kincsnek, értéknek kell tekinteni, és ennek megfelelõen kell gondoskodni minõségének megõrzésérõl.

- Mi egyrészt szerencsések vagyunk, másrészt viszont kissé pechesek ivóvízkészletünkkel - jellemzi a magyarországi helyzetet dr. Borsányi Mátyás, az Országos Környzetegészségügyi Intézet vízbiztonsági osztályának vezetõje. - Hogy miért? Mert olyanok az ivóvíz-adottságaink, amelyek alapvetõen nem adnak okot aggodalomra. Felszín alatti vizeink több ezer évesek, s bár jó néhány településen ugyan természetes, geológiai eredetû szennyezõ anyagokat is tartalmaznak, de stabil gondozással, védekezéssel (megfelelõ vízkezeléssel) ezeket ártalmatlanítani lehet. Felszíni, illetve karsztvíz a vízkészletünk 6 százaléka és vannak úgynevezett parti szûrésû kútjaink, melyeknek tisztítása aktív biológiai rendszerben történik. Ezek közül legsérülékenyebbek a karsztrendszerek, gondoljunk csak a közelmúlt emlékezetes, és Európában is jelentõsnek számító vízjárványára Miskolcon, ahol szennyvíz került az ivóvíz alapjául szolgáló karsztvíz rendszerbe.

Idõrõl idõre néhány településen elõfordulnak egyéb gondok is az ivóvízzel, ezek megszüntetésére országos program van érvényben. Jelenleg 908 települést és 2,5 millió lakost érintenek ezek a gondok, melyek közül leginkább az arzénmentesítés aktuális.

Az egészségügyi szempontból kiemelten kezelt természetes (geológiai eredetû) vízszennyezõk (arzén, bor, fluorid) az arzénen kívül az ammóniumból a vízellátó rendszerekben képzõdõ nitrit okoz egészségügyi kockázatot, 466 településünkön élõ több mint 1,5 millió lakost fenyegetve. Meglehetõsen gyakori és látványos a vas vagy a mangán kiülepedése, ám ez, éppúgy mint az ivóvíz zavarossága, netán kellemetlen szaga többnyire csupán vízkezelési hiányra, a karbantartás, hálózatöblítés elmaradására utal, e jelenségeknek az egészségügyi kockázata csekély.

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium fõosztályvezetõ helyettese, Horváth Lászlóné is megerõsíti az elmondottakat, mikor elmondja, hogy az országos ivóvízminõség-javító program már 2001 óta folyamatban van. A bór, fluorid, nitrit határértékének megfelelõ szintre csökkentése volt eddig a program legfõbb célja, most pedig az arzénmentesítés van soron, amire csatlakozásunkkor az Európai Unió illetékesei 2009 végéig adtak türelmi idõt. Csakhogy a fõosztályvezetõ helyettes azt is elmondta, hogy a program idõ- és költségigénye meghaladta a tervezettet, ezért nem tudják a megadott határidõig befejezni ezt a feladatot. Így további négy év haladékot kell kérnünk az EU-tól.

Legutóbb viszont az egyik csongrádi településen, a szentesi kistérséghez tartozó Eperjesen az arzén mennyisége meghaladta a mérések szerint a megengedhetõ mennyiséget. Ezért az ÁNTSZ meg is tiltotta a település addigi ivóvízének a fogyasztását. Egy ideig lajtos kocsikból látják el az ivóvízszükségletet, de Borsányi doktor azonnal leszögezi, hogy ez csak átmeneti megoldás lehet.

Az utóbbi idõben az EU többször szigorította az egészségügyi határértékeket. Míg korábban l00 mikrogramm lehetett arzénból egy liter vízben, késõbb ez 50-re csökkent, ma pedig már csak 10 mikrogramm a megengedett érték. Természetesen az ÁNTSZ, mint ellenõrzõ hatóság ehhez szigorúan tartja magát, és tiltó határozatai meghozatalánál hivatalos kutatási eredményeket vesz alapul.

Eperjes ivóvizét most kiemelt fontosságúként kezelik, de Horváth Lászlóné szerint az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a tárca korábban már gondoskodott e terület arzénmentesítõ berendezésérõl, csak idõközben a helyi önkormányzat azt leállította, technikai vagy anyagi okok miatt. Utóbbiakra magyarázat lehet, hogy a vízellátás díja a kistelepüléseken gyakran nem fedezi a szükséges ráfordításokat, fõként azokon a helyeken, ahol nem túl régi a vezetékes vízellátás. A tárca programja az ivóvíz javítását közvetlenül szolgáló beavatkozásokra vonatkozik, vagyis új vízbázis építésére, víztisztítási berendezések technológiai továbbfejlesztésére, uniós és hazai támogatással.

Az ivóvízrendelet módosítása napirenden van. Várhatóan kötelezõ lesz helyi vízbiztonsági terveket készíteni. Néhány nagy vízszolgáltató már csatlakozott is ehhez a programhoz.A jövõben minden remény megvan rá, hogy az EU-irányelvekbe is bekerül ez az Egészségügyi Világszervezet által ajánlott törekvés, mert a tagországok is egyetértenek vele.