A mogyoró a nyírfafélék családjába tartozik, már az õskorban is kedvelt finomság volt. Õshonos Nyugat-Ázsiában, a Balkán-félszigeten, Kelet-Ázsiában, Észak-Amerikában. Õsidõk óta termesztik Törökországban, Olaszországban, Spanyolországban, Görögországban, késõbb már Amerikában, Franciaországban és Angliában is.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A mogyoró termése értékes tápanyag: mintegy 60% zsírt, 14% fehérjét, és 100 g-onként 5 mg C-vitamint tartalmaz. Olajtartalma miatt 100 grammonként nagyjából 560 kalória található benne.
A mogyoró olaja alapvetõen telítetlen zsírsavakból áll, amelyek nem növelik a koleszterinszintet és nem károsítják az érfalakat, ezért fogyasztása csökkenti a szívbetegségek kialakulásának kockázatát. Emellett gazdag növényi rostokban, valamint meglehetõsen sok B1-, B2-, H- és E-vitamint, és minden más élelmiszernél több rezet tartalmaz. Segíti egészségünk megõrzését és a szívbetegségek megelõzését, sõt még az elhízás ellen is véd, hiszen a benne lévõ rostok jóllakottság érzést keltenek azáltal, hogy a gyomor- és bélrendszerben megduzzadnak.
Felhasználása
A mogyoró szó hallatán ma legtöbben a földimogyoróra (más nevén amerikai mogyoró) gondolnak, pedig ekkor a bokron nõtt termésre kell gondolnunk. Bár manapság a földimogyoróból fogyasztanak többet, a mogyoró is igen sokféleképpen felhasználható. Fogyasztható nyersen, pörkölve, õrölve sütemények lisztjét adhatja, de a diót vagy a mandulát is helyettesítheti töltelékekben. A cukrászipar elõszeretettel használja.
A mogyoróbokor kora tavasszal virágzik, ez adja az elsõ virágport a méheknek, az így készülõ mogyoróméz pedig igazán ízletes csemege. Gyógynövényként a levelét és termését is felhasználják. A mogyorólevélbõl készített tea kiváló izzasztó, valamint vizelethajtó hatású, és jól alkalmazható bélhurut és aranyér ellen.