Halászlé, vagy halpaprikás?

A magyar néprajzi irodalom szerint a halászlé azonos a hosszú lére eresztett halpaprikással.

1871-ben jelent meg Szegeden Rézi néni szakácskönyve, amelyben megtalálhatjuk a "Halpaprikás halászosan" nevû étel elkészítési módját. A „halászos mód” lényege az, hogy minden hozzávalót egyszerre tesznek bele a bográcsba. A valódi népi halászlének a sok és jóféle hal (ponty), a sajátos elkészítési mód, a szolgafa és bogrács, mellett fontos és elmaradhatatlan kelléke a paprika azaz a "törökbors", és a vöröshagyma. Sokak véleménye szerint nem kell passzírozni a halászlét, ugyanis a halászlé elkészítési módja és lényege a jófajta paprikában, a sok hagymában és halban rejlik.

Azonban már a 19.századtól különféle készítési hagyományok alakultak ki a a Tisza mellett, a Duna mindkét oldalán, a Balatonnál, a halásztanyákon és a polgári konyhákon. A klasszikus szegedi halászlé lényeges eleme például a paszírozás. A halászlé fõzését akkor kell befejezni, ha a hüvelyk-, és mutatóujj összeragad az étel gõzében.

Kötelezõ kellékek

A hal

A magyar halászlevet csak pontyból érdemes elkészíteni. A többi hal csak kiegészítõje lehet, amely javítja a halászlét. A fehérhúsú (egyébként drágább) halakat, mint a csukát, vagy a süllõt kár lenne megfõzni, hiszen szétesik a húsuk. A tengeri halak egyáltalán nem illenek a magyar konyhába.

A hagyma

A halászléhez csak az ún. „öreg” hagyma való. Aki igazi halászlevet akar csinálni, az tartogatott a tavalyi vöröshagymából, mert a zöldhagyma és a fõzõhagyma alkalmatlan erre a célra. Ne próbálkozzunk még hagymakrémmel és szárított hagymával sem. Magyarország legnevezetesebb hagymatermesztõ területe Makó és vidéke.

A paprika

A halászlének talán a legfontosabb alkotórésze a paprika. Jó házipaprikát szinte mindenfelé készítenek. Híres paprikatermesztõ vidék Szeged, Kalocsa, Bogyiszló, Cece és más városok környéke.