Több, mint tízezer éve síelnek az emberek. A kutatók szerint a havon járás (futás, siklás) õshazája a Bajkál- és az Onyega-tó környékén lehetett. Európába az Ázsiából elvándorló nomád törzsek juttaták el a lécet, és az "ajándékot" elsõként a skandinávok hasznosították. Persze az õsi forma, a kerek hótalp amely leginkább az elõrehaladást szolgálta, idõvel módosult - megnyúlt, hátrafelé elkeskenyedett, és elöl felkunkorodott - és napjainkban már nem csak használati tárgyként része életünknek. Norvégiából kiindulva kapott szárnyakat ez a királyi sport. 
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Ugyan hazánk földrajzi adottságai nem túl ideálisak a lesikló jellegû síeléshez, napjainkban többszázezren hódolnak ennek a csodálatos sportnak. (A szakemberek szerint közel félmillióan). A torinói olimpiai játékok hatására talán még többünknek jön meg a kedve az egyik szomszédos ország magas hegyére felmászni és látástól mikulásig csúszkálni. Egy dolgot azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk: a napi nyolc órás ülõ munka elõkészületek nélkül nem váltható hét-nyolc órás kemény fizikai munkára. Érdemes már a síelés idõpontja elõtt néhány héttel a "szárazon" edzenünk: a nagyobb állóképesség és a rugalmasság segít a kellemetlen izomláz és a kisebb-nagyobb sérülések elkerülésében.
Egy-egy lesikláskor szinte minden izomcsoportunk dolgozik: a szerveze-tünk jóval nagyobb fordulatszámon pörög, mint inaktív állapotában. Elõ-fordulhat, hogy eleinte fáradékonyabbaknak érezzük magunkat és lassított tempóban reagálunk szinte mindenre.
Nem baj! Ne legyünk magunkhoz túl szigorúak, inkább kapcsoljunk alacsonyabb fordulatszámra: szemlélõdjünk a gyönyörû havas tájban és szippantsunk mélyeket a friss levegõbõl! Ez az aklimatizálódás ideje. Sok mindenhez kell hozzá szoknunk rövid idõ alatt: a mozgáshoz, a hegyi levegõhöz, az idegen környezethez, az ételekhez és (sok esetben) a minket körülvevõ "új" emberekhez.
Azok a családtagok, barátok vagy alkalmi ismerõsök akikkel amúgy a hétköznapokban nem töltünk túl sok idõt, jobban megterhelnek bennünket, mint azt gondolnánk. Alkalmazkodnunk kell ehhez is! Az elsõ napokban ne hajtsuk túl magunkat. Még akkor sem ha "csak" egy hét áll a rendelkezésünkre: sokkal kellemesebb lesz az egész vakáció, ha fokozatosan ereszkedünk alá. És, ami a mozgást illeti: az elsõ nap a besíelés napja! Könnyebb pályákkal kezdjünk, hogy testünk elõhívhassa magából a betanult síreflexeket. Ha elfáradunk, ne szégyeljünk megpihenni. Így a hideget is jobban fogjuk bírni. A nap végén pedig szakítsunk idõt felgyorsult energiáink levezetésére: egy kis nyújtás, majd néhány perc mély, figyelmes légzés a pálya alján jó levezetésként szolgálhat. Így az esti szauna és uszoda már csak hab lesz a tortán!
A futás és a kerékpározás (vagy a tornatermi spinning) roppant hatékony módja az állóképesség javításának. De ha nem szeretjük vagy nem bírja a térdünk, hátunk, ne eröltessük! Könnyen elmehet a kedvünk a sportolástól ha unjuk. Inkább keressünk egy olyan mûfajt, amit élvezünk is és a szervezetünket is erõsíti. Manapság már rengeteg különbözõ fajta "mozgást" tanítanak a sportklubokban: a cardio-, a stepaerobik vagy a táncóra kitûnõen felkészíthet minket a síelésre. És aki a testi, lelki, szellemi (háromsíkú) felkészülés "híve", sûrítheti a jóga órák gyakoriságát! A belsõ hõ fejlesztésével megnõ a szervezetünk ellenállóképessége, az izmaink rugalmasabban reagálnak az újfajta terhelésre, valamint a koncentrációképességünk és a légzésünk is "finomabb", terhelhetõbb lesz.
Az állóképeség javítása mellett a símozdulatoknál "bevetett" izom-csoportjaink - az alsótest izomzatai - edzése is nélkülözhetetlen (Bakacsi Zoltán, nemzetközi síoktató). Fontos a comb-, a farizmok valamint a törzsizmok erõsítése: felülésekkel, törzs- és lábemelésekkel, guggolásokkal vagy szökdelésekkel erõsíthetjük õket leghatékonyabban. Ideális esetben heti 2-3 alkalommal egy órát fordítsunk az edzésre, de ha életsílusunk nem engedi, legalább otthon szánjunk rá néhány percet: reggelente vagy esténként könnyen elvégezhetünk néhány felülést és törzskörzést. Sok kicsi sokra megy!
Bemelegítés a sípályán
Ha az otthoni felkészülést szisztematikusan végezzük, felkészülten érkezhetünk a síterepre és nagy valószínûséggel a sérülésekkel járó balesetek kockázatát is minimalizálhatjuk. De a síelést megelõzõ bemelegítést így sem ajánlott elkerülnünk! Mivel síeléskor izmaink oxigénigénye a sokszorosára ugrik, szervezetünknek idõre van szüksége az izmok hajszálereinek kitágításához. Idegrendszerünknek és az ízületeinknek is hozzá kell szoknia az újfajta igénybevételhez. Soha ne felejtsünk el türelmesen és alaposan bemelegíteni! Ha a bemelegítõ 5-10 perces gyakorlatsort végigcsináljuk, biztonságosabban fogunk majd síelni. A körzések, a láb- és kézemelgetések és guggolások elegendhetetlen "elõmozgásai" a sízésnek. Érdemes felülrõl lefelé haladni - nyak, kar, mell, törzs, csípõ, láb - hogy semmit se felejtsünk ki.
Nehézségi fokok
A kezdõknek és a kevésbé tapasztaltaknak fokozottan oda kell figyelniük arra, hogy melyik pályára merészkednek fel. Néha a lejtõk gyengéden indulnak de kicsit lejjebb már jóval nehezebb rajtuk síelni. Egy erõsebb lejtõ vagy egy lefagyott, girbe-gurba pálya kisebb pánikot is kiválthat a kezdõ síelõben. Ezért, ha úgy érezzük, hogy léceink irányíthatatlanná válnak, fékezzünk és váltsunk lassabb tempóra. Ha már a fékezés is nehézkesen megy, álljunk meg végleg... és ha már megállni sem tudunk kecsesen (vagy sehogy), ne szégyelljünk jó nagyot esni! Mindig jobb egy kis gurulás, mint egy másik síelõ fején landolni... ha a léceknek még nem is vagyunk nagy mesterei, mindenképpen tanuljunk meg mesterien esni!
Az abszolút kezdõknek a liftezéssel is vigyázniuk kell. A laposabb pályák melletti liftekkel már 1-2 nap gyakorlás után lehet próbálkozni, de a me-redekebb liftekre csak akkor menjünk, ha már biztonságosan állunk a léceken és megtanultunk hóekézni is (általában 4-6 nap után).
A jó síelõknek is érdemes néhány dologra odafigyelniük: A "szûzhavazás" csábító és élvezetes, de hatalmas erõpróbát jelent: ha lehet egy síelt pálya közelében ejtsük meg! A köddel pedig nem érdemes viccelni: könnyû eltévedni, még akkor is ha napok óta síelünk a hegyen.
A sífelszerelés
Kötés: fontos, hogy az esésnél engedje leesni a bakancsot. Érdemes a kötés biztonsági beállítását síszervi-zekben beállíttatni.
Sícipõ: a lábnyomorgatós cipõkben a szenvedéstõl nem tudunk figyelni, a hatalmas méretû bakancsok pedig a pontos irányítást akadályozzák meg (hiába is tömjük meg több réteg zoknival). Ne sajnáljuk rászánni az idõt: kölcsönzéskor vagy vásárláskor válasszunk figyelmesen!
Élezés: A sí "kormánya és futómûve" az él (kantni): minél kevésbé éles annál nehezebb irányítani a léceket. Ha úgy érezzük, hogy lécünk kevésbé "fogékony", ne sajnáljuk a pénzt az élesítésre.
Egy kis SíKRESZ
Hátul senkinek nincs szeme! Mindig a felülrõl érkezõ a felelõs, így neki kell vigyáznia az "alsóra"! Ha kell lassítsunk, fékezzünk vagy kerülgessünk, ne várjunk arra, hogy az elõttünk lévõ meghallja, hogy jövünk.
Mielõtt elindulnánk, vessünk egy pillantást a pálya felsõbb részei felé, nehogy egy óvatlan "felsõ" elgázoljon bennünket!
Nehezen belátható kanyarokban vagy bukkanók után ne álljunk meg pihenni!
Figyeljünk a követési távolságra: pályaviszonyoktól függõen 6-20 méter!
Bukáskor minél elõbb próbáljunk meg kikászálódni a pálya szélére! Ha ez nem megy, szúrjuk keresztbe botjainkat vagy síléceinket, hogy a balesetet fentrõl is láthassák!
Ha gyalogolunk, azt a pálya szélén tegyük!
A hótaposó géptõl félni nem kell, de ha mozog, négy méternél ne menjünk közelebb hozzá!
Sílift nyomában ne síeljünk!
sizes.fw.hu - Szentgyörgyi Andrea