A mézes sütemények receptje sok családban nemzedékről nemzedékre száll. Ennek az ősi édesítőszernek az emberek mindig is gyógyhatást tulajdonítottak. Az ókori egyiptomiak, de a görögök és a rómaiak is a fény ünnepén - vagyis karácsonykor - mézesbábokat vagy az isteneket ábrázoló mézes lepényeket fogyasztottak, vagy áldoztak fel oltáraikon. A középkori Európában már gyömbérrel ízesített mézeskalács is került az ünnepi asztalra, aztán ezeket még további, Keletről származó fűszerekkel ízesítették. 
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A fahéj: a babérfélék családjába tartozó, édes, csípős, kissé fanyar ízű fűszer, amely kéregként és őrleményként kerül az ételeinkbe. A mézeskalács, az almás sütemények, a fánkok ízesítésére, egészben pedig befőttek, mártások, forralt borok ízesítésére használjuk. Emésztésserkentőként, étvágyjavítóként, gyomorerősítőként tartják számon.
A gyömbér: Kínában, Indiában már az ókorban is használták, elsősorban gyomorerősítő, étvágyjavító hatása miatt. Manapság leveseket, szószokat aromásítunk vele, és ugyancsak közkedvelt ünnepi édességként tálalják fel sok családban a gyömbéres süteményt is.
A szegfűszeg: a kínai piacokon már az i. e. 200 évvel is keresett fűszer volt, mert az előkelőségek a szájuk illatosítására használták. Antiszeptikus, száj- és fogápoló, bélnyugtató, fejfájás elleni borogatás, rekedtség elleni szer, kiváló ízesítője a gyümölcsszószoknak, -leveseknek és a mézeskalácsnak is.
Az ánizs: a Földközi-tenger mellékéről származó, köményre emlékeztető, erőteljes, édesen aromás ízű fűszer. Már az egyiptomiak is használták, elsősorban étvágyjavító, emésztésserkentő, hurutoldó, gyomor-, bél- és epebántalmak elleni szerként. A gasztronómiában ma sokoldalúan alkalmazzák, mégpedig elsősorban édes rizsek, pudingok, puncsok jellegzetes ízesítőanyagaként.
A csillagánizs: az ánizshoz hasonlító, édeskés ízű fűszer Dél-Kínából származik. Sütemények, gyümölcslevesek ugyancsak jellegzetes ízesítőszere. Illóolaj-, gyanta-, csersavtartalma miatt görcsoldó, szélhajtó, gyomorerősítő hatású.
Elmaradhatatlan kellék: az alma
Tudnivaló, hogy az alma ősi egészség-, termékenység- és szépségszimbólum, egyben a családi együvé tartozás jelképe is. Ezt tükrözik a karácsonyhoz kötődő almával kapcsolatos babonák, hiedelmek is. Az egyik legismertebb közülük, hogy a szenteste a vacsoraasztalnál cikkekre vágott, a család tagjai között szétosztott alma elfogyasztása erőben, egészségben egyben tartja a családot. A néphit szerint, az, aki eszik az almából, és a következő évben valami miatt elsodródik a családjától, az együtt elfogyasztott almára gondolva hazatalál.
A népi vallásos énekekben az aranyalma a gyermek Jézus jelképe. A gyümölcs ebben az értelemben a szerelem "eredményét" szimbolizálja, és magában hordja a jövő ígéretét. A karácsonyfára helyezett alma Krisztus születését jelképezi.
