A kelbimbó

A kelbimbó - bimbós kel vagy brüsszeli kel - a káposzta félék közé tartozik, és neki van a legkisebb fogyasztható része. Igazi téli zöldségféle, az elsõ fagyok után alakul ki sajátos íze, így ezt a növényt is csak az elsõ csípõsebb éjszakák után érdemes szüretelni. A hajtások, amelyeken a kelbimbók nõnek, a téli hónapok alatt a legjobb tápanyag raktárt jelentik a növénynek. A kelbimbó szezonja szeptembertõl februárig tart. Vásárláskor a kicsi, szorosan zárt, sötétzöld kelbimbókat vegyük meg. Ha a zöldség fonnyadt vagy sárgásak a külsõ levelei, akkor már régóta tárolták valamilyen meleg helyen. A frissen vásárolt kelbimbót papírzacskóban kb. egy hétig tudjuk
hûtõszekrényben tárolni. A tisztított kelbimbót le is fagyaszthatjuk. A kelbimbó gazdag ballasztanyagokban, káliumban, magnéziumban, vasban. Van benne B2-, B6-, C-, K-vitamin és folsav is. Ezeken kívül tartalmaz még fehérjéket, zsírt, szénhidrátokat, kalciumot, foszfort, jódot is. Elõnyös tulajdonsága még, hogy nátriumban szegény, és nem kalóriadús; 10 dkg kb. 50 kcal-t tartalmaz. Felhasználáskor a kelbimbó külsõ, hibás leveleit távolítsuk el. A torzsát vágjuk vissza, és vágjuk be kereszt alakban.

A zöldséget mossuk meg, és nagyságától függõen fõzzük 15-20 percig. Jól illik hozzá a füstölt húsféle, a szalonna, a hagymafélék, a sajtok, a tejszínes-tojásos gratinek.

Fûszerezzük szerecsendióval, fehér borssal, babérlevéllel, borsikafûvel, perezselyemmel, citrommal vagy zsályával.