A banán és amit tudni kell róla

A banán õshazája Délkelet-Ázsia, de a görögök i. e. 333-ban már ismerték. Plinius elbeszélése szerint Nagy Sándor katonái is megkóstolták indiai hadjáratukon a banánt. Észak-Egyiptomba és a Közel-Keletre elõször arab kereskedõk vitték a VII. században.

A portugálok a XV. század elején banánsarjakat telepítettek Nyugat-Afrikából a Kanári-szigetekre. Egy spanyol dominikánus szerzetes, Thomas de Berlengas, Panama késõbbi püspöke vitte magával a banánt 1516-ban Santo Domingóba. Innen terjedt el a banán az Amerikai kontinensen. Ez lett az Amerikába hurcolt rabszolgák egyik fõ tápláléka. Mivel a gyümölcs (valójában lágy szárú növény) könnyen emészthetõ, ezért kisbabáknak is adható, a gyomorból 110 perc alatt kiürül. Ajánlható gyomorfekélyben szenvedõknek, ugyanis az orvostudomány gyógyhatásúnak tartja. A-, U-, E-vitamint, vasat, rezet, jódot, mangánt és foszfort tartalmaz. Jelentõs szénhidrát tartalma miatt fogyókúrázóknak nem ajánlott.

A magyar weboldalakon és táplálkozási tanácsadókban kalcium tartalmáról gyakran 110 mg / 100 g adat szerepel, ami sokkal nagyobb, mint amit a külföldi adatbázisokban olvashatunk. Dr. Bíró György úr megerõsítette, hogy az adat tévesen szerepelt a Bíró-Lindner Tápanyagtáblázat címû könyvben. Ennek megfelelõen, a tej kalciumtartalmának pótlására, vagy a csontritkulás kezelésére a banán nem ajánlható, az ilyen jellegû közlések tévesek lehetnek.