Nem mindegy, hogy mondjuk az egri borvidéken belül a Kovászó vagy a Sziráki dûlõben szüretelték-e egy adott borhoz a szõlõfürtöt - hangzott el a közelmúltban egy gasztronómiai eseményen. A jó borász nemcsak az évjáratot, a talajt és az adott földrajzi helyet - hegyet vagy éppen homoki dimbes-dombos vidéket - tudja megkülönböztetni, felismerni egy kortyból, de olykor még a dûlõt is. Lõrincz György ma az egyik legdivatosabb borász Magyarországon. Mondhatni, sztár, híresség a maga szakmájában, amelyet ugyanakkor szerénységgel és nagy szakértelemmel ûz. Borászatának a St. Andrea nevet adta, felesége iránt érzett szerelmét ezzel is kimutatva. 
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Miután a borász megállapodik a food and beverage menedzserrel (éttermi igazgatóval), hogy mely borok mellett döntöttek, elkezdõdik a séffel az italokhoz illõ menüsor megtervezése. Elõször mindig nagyon pici, rafinált falatkák érkeznek, de a fõétel és a desszert is mindig különleges. Mondjuk olyan, mint a "roston sült challon-i kacsa zsenge póréhagyma és szarvasgomba Mille Feulle-"jel, vagy a "mangó és golgotagyümölcs kompozíció kókusz morzsával".
Ilyenkor soha nem a mennyiség számít, hanem a minõség, akárcsak a bor esetében. Egy-egy évjáratból - amely bizonyos dûlõ jellegzetességeit mutatja fel - olykor csak pár száz vagy pár ezer palack kerül forgalomba.