Egy mondás szerint, aki a borba vizet tölt az egyéb galádságokra is képes. Ennek ellenére kis hazánkban komoly hagyománya van a fröccsözésnek. Dédszüleink a nyári hõség idején még vermelt jéggel hûtött spriccert ittak. A millennium után az elõzõ századfordulón kezdõdött a divatja a fröccsnek ivásban és a vendéglátóhelyi kínálatban egyaránt. A köznyelv és az irodalmi mûvek is hamar megkedvelték a "fröccs", "fröccsözni" szót, amely Krúdy Gyula, Molnár Ferenc, Bródy Sándor... 
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A németbõl átvett "spritzer", illetve a "fröccs" szódavízzel hígított bor. Vannak azonban másfajta fröccsök is. A máig népszerû Gundel vendéglõ most is látható épülete teljes szépségében több mint száz éve készült el, de már a tizenkilencedik század hetvenes éveitõl volt a helyén egy híres vendéglõ, amelyet Wampeticsnek hívtak. Divat volt betérni oda.
Az irodalmi, politikai, és mûvészvilágból jeles asztaltársaságok tartották benne rendszeres találkozóikat. Az egyik törzsasztalnál Rippl-Rónai József, Móricz Zsigmond, a híres konferanszié Nagy Endre és barátaik társaságában született meg Újházy Ede nevezetes és máig kínált levese, amely eredetileg kakasból készült. Ugyanennél az asztalnál ittak elõször úgynevezett "újházy fröccsöt". A híres színész szódavíz helyett a népszerû vendéglõ kitûnõ kovászos uborkájának levével hígította a bort. Tisztelõi, utánzói gyorsan elterjesztették fõvárosszerte. A szakemberek véleménye szerint jóval nagyobb mennyiségû bort lehetett így meginni következmények nélkül, mint a szódavízzel kevertbõl.
A múlt század elején a szegedi mûvész asztaltársaságok hozták divatba, és máig fogyasztjuk a vörösbort pezsgõvel, más néven Kass-, vagy Tisza-fröccsöt. Elõbbi a neves szegedi vendéglátós családnevet õrzi, akinek Tisza szállójában lett népszerû a nevezetes ital. Tersánszky Józsi Jenõ írja a "Nagy árnyakról bizalmasan" címû könyvében, hogy Debrecenben Tóth Árpáddal a "Bonbonier" éjszakai szórakozóhelyen "pezsgõs fröccsöt" ittak. Egy másik fajta fröccsöt ugyancsak a századfordulón kínáltak elõször. Mindmáig ismert, de sokféle neve van. Bálóné Ráday utcai vendéglõjében hétfõnként találkozott az úgynevezett "kagál asztaltársaság". A Borsszemjankó vicclap szerkesztõi és barátaik vacsoráztak akkor.Az egyikük a savanyú alföldi borból készült fröccsöt jó evõkanálnyi málnaszörppel javította föl.
A vendéglátás megszámlálhatatlanul sok tréfás nevû fröccsöt kínál azóta is, például a "fordított", amely másként "hosszúlépés", 2dl szóda és 1 dl bor keveréke. A "fütty" volt a kisfröccs, vagy "rövidlépés" 1dl bor 1dl szóda - mert egy füttyre ihatta meg a szomjazó. A nagyfröccs 2dl bor 1dl szóda tréfás neve "hajtás", vagy "húzós" - egy hajtásra, húzásra lehetett a gallér mögé küldeni. A "mafla" fél liter bor és ugyanannyi szódavíz keveréke. A "házmester" 3dl bor és 2dl szódavízbõl áll. Fordítottja a "viceházmester". A "háziúr", vagy "felénk bivalykorty" 4dl bor és 1dl szóda, amit néhány helyen "nagy házmesternek" hívtak, a "lakófröccs", avagy "kisházmester" pedig, 1dl borhoz 4dl szóda. Érdekesség a "Krúdy fröccs" a nagy író kedvence. Aránya szokatlan, 9dl borhoz 1dlszódavízet kell önteni. Az író szerint, ilyen arányban a víz megnevetteti a bort. "Csattos" volt a kristályvizes üvegnyi, 1l bor és fél l szódavíz keveréke, lámpás pedig, a másfél liter borba öntött fél liter szóda.
Napjainkban is születnek érdekes nevû, és hasonlóan érdekes összetételû fröccsök. Például a "góré-fröccs". Egy kispohár borhoz csak annyi szóda amennyi még a pohárban elfér. A "sóher fröccsnél" 9dl szódához 1dl bort kell adni ízesítõnek. A "kisvadász" 1dl vörösbor és 1dl cola, a "nagyvadász" pedig, 2dl vörösbor és 1dl cola keveréke. A "matrózfröccsnek" semmi köze a borhoz. Ha valaki ilyet kér, akkor egy korsó sörhöz fél deci rumot szervíroz a pincér, már ha ismeri a kifejezést. A "postásfröccshöz" sem kell bor. Ez, dupla kávé rummal. És van még egy, Krúdy által is emlegetett és Ruffy Péter írásaiból elhíresített, a "színészfröccs". Ahogyan õk írták igen szegény ital: tisztavíz szódával, és az is langyosan.
A végén álljon itt egy kedves történet a hatvanas évekbõl: A falusi kocsmába ellenõr érkezik a központból. Az ártáblán látja, ki van írva szép szálkás betûkkel: Nagy röccs 3,20. Két cc-vel ahogy illik. Kolléga úr ezzel a felirattal valami nem stimmel -így az ellenõr. Kocsmárosunk hosszasan nézi a feliratot, majd megvilágosodik és így szól. Igaza van ellenõr elvtárs! És letörli az egyik C-t.
Barta László