A 100 magyar bor 2010

November 11-én jelent meg a Népszabadság TOP 100 Magyar Bor címû kiadványa, amely idén is sorra veszi a méltán díjnyertes, kategóriájában kiemelkedõ borászati remekeket.

Az évrõl évre megjelenõ magazin korábbi koncepcióját a szerkesztõk részben követték, részben megváltoztatták. A TOP 100 kiadvány minõsítõ kóstolásán eddig csakis olyan borok szerepeltek, amelyek rangos versenyeken már az élmezõnyben végeztek. Ebben az évben azonban e tételek mellett a felkért szakértõk további, általuk egyedinek tartott borokat is nevezhettek, ugyanakkor egy-egy pincészettõl legfeljebb két nevezés érkezhetett. Az így kialakult válogatás került aztán a kóstolóbírák asztalára. A borok ítészei között az idei évben a borszakértõk mellett írók is szerepeltek, akik egészen eltérõ szempontokat érvényesítettek a kóstolás során, megerõsítve a bor és a literatúra közötti kötõdés hagyományát. A zsûri tagjainak bemutatását követõen a kiadvány vázolja az egyes kategóriák – fehér, rozé, édes és vörös – legjobbjait, és interjúkon keresztül jeleníti meg a pincészetek történetét, a díjazott borok létrejöttének körülményeit. A képi illusztrációk mellett a kiadványban szereplõ borok korábbi díjait, elismeréseit, valamint árát is megtalálhatjuk az elemzésben.

A kiadvány számos írásából kiviláglik – és ezt nem valamiféle elõzetes szerkesztõi szándék alakította így –, milyen nagy szerepet játszanak újjáteremtõdõ borkultúránkban az átadott, továbbvitt értékek: az odaadás, a tudás, a gondos munka tisztelete. A hagyományos, ám mégis a legkorszerûbb eljárásokkal készülõ borok felé egyre növekvõ érdeklõdéssel, valamint egyre kifejezettebb elvárásokkal fordul a fogyasztó, akinek a kiadvány elsõsorban szól.

Az efféle minõsítés sosem lehet hibátlan, sosem számíthat mindenki egyetértésére. A legjobb szándék, a legnagyobb körültekintéssel végzett elõkészítés, a szakértõk odaadó figyelme ellenére is elõfordul, hogy a kialakult sorrend vitákat vált ki. De ha a versengést kellõképp komolyan vesszük is, mindig jusson eszünkbe, egy ilyen rangsorolás nem vérre, csak borra megy. Márpedig a bor – ha szerencsésen mértéket tudunk tartani – örömhozó, csodaszép szenvedély: alkotóját is, fogyasztóját is megnemesíti.