Állítólag olasz recept, hozzám szájhagyomány útján került. Kicsit módosítottam az eredeti recepten, bitang jó.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
15 dkg porcukor + 1 ek cukor
20 dkg liszt
fél csomag sütõpor
25 dkg túró
1 pohár tejföl
3 tojás
3 dl tej
1 tk vanília eszencia
1 citrom reszelt héja
1 marék mazsola
nagyjából 5 dkg vaj
Egy edényben összekeverem a porcukrot, a lisztet és a sütõport. Egy másik edényben az 1 ek. cukorral habosra keverem a tojásokat, utána hozzáöntöm a tejet. Az “asszonyság” annyira lusta, hogy nem választja szét a tojásokat, viszont ha valakinek van kedve, akkor elõször csipet sóval keményre veri a tojásfehérjét, beleteszi a tojássárgát, a cukort és a vanília eszenciát, majd a tejet.
Egy üveg (nagyobb fajta) tûzálló tálat alaposan kivajazok. (Lehet sütni tepsiben is, de én szeretem látni az alját.) Innentõl viszont az ahogy esik úgy puffan, az elv. Semmit se szabad lesimítani, egyenletessé tenni!
A kivajazott tálba szórom a lisztes keverék felét. Rámorzsolom a túrót, viszonylag nagy galacsinokban, megszórom mazsolával, meglocsolom a tejföllel és ráreszelem a (z alaposan megmosott) citrom héját. Rászórom a maradék lisztes keveréket és az egészre ráöntöm a tojásos tejet.
Ahol lisztes foltok alakulnak ki, az ujjammal összekeverem és itt ott lenyúlok az edény aljára is, hogy egyik összetevõ se alkosson “vízzáró réteget”.
Tetejére "rávagdalom" a vajat.
Elõmelegített, 150 fokos sütõben – ha túl forró a sütõd, résnyire hagyd nyitva az ajtót -40-45 percig sütöm.
Meg kell várni, hogy kihûljön, akkor összeáll, de mielõtt kiveszem a sütõbõl csinálok egy tûpróbát. (Az edény alján mindig marad néhány lisztes folt, azért is jó az üvegtál, mert még nyersen lehet látni, hogy hova kell egy kis folyadékot juttatni.)
Myreille /Krisztina hírlevél/