A mûnek 2008. novemberében volt a bemutatója a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A szerda esti könyvpremieren Csapó Katalin muzeológus méltatta a mûvet, kiemelve annak eredetiségét és hézagpótló voltát.
Pethõ Mária fõiskolai tanár nemcsak a gasztronómiát, a borászatot és a turizmust mûveli-okítja magas fokon, de neves szakíróként is jegyzik a szakmában. Számos tanulmányt írt, ezek között az egyik legérdekesebb egy amerikai témájú szakcikk, amelyben egy kaliforniai borvidéket mutat be.
Évek óta kutatja a szerzõ a különbözõ magyar tájak, régiók, a Szigetköz, az Alföld, a Jászság, a Kunság tipikus ételeit. Egyik nagysikerû munkája a Kárpát-medencei, hagyományosan karácsonykor fogyasztott élelmiszer-alapanyagokat és ételeket taglalja.
Honnan ered a magyar gasztronómiában a gulyás vagy gulyásos hús, illetve a pörkölt és a paprikás "összemosása"? Pethõ Mária az MTI-nek elmondta, hogy a szakma a legendás Venesz-Túrós-féle szakácskönyvbõl eredezteti ezt a téves meghatározást. Azóta mind a szakácsok, mind a háziasszonyok körében az terjedt el, hogy a pörköltöt nem két lépcsõben készítik - ahogyan eredetileg kell, azaz elõször megpörkölik, megfehérítik a húst, majd egy másik lábasban megpörkölik a hagymát valamilyen zsírfélében és utána vegyítik a kettõt - hanem egy lépcsõben, együtt pirítják a zsírt, hagymát és a kockára vágott húst. Pedig ez az eredeti paprikás.
Hajdan a gulyásba csak húst és hagymát tettek, azaz nem zöldséges-csipetkés, tartalmas levesféle volt. Mint Pethõ Mária elmondta, ez a húsos-hagymás változat sokkal könnyebb és egészségesebb étel volt, mint a mai, szó szerint bõ lére eresztett, gazdag, zsíros leves.