A káposztafélék a keresztes virágúak családjába tartozó többi zöldséggel együtt (kelkáposzta, kelbimbó, karfiol, brokkoli, karalábé, retek, torma) vitaminokban igen gazdagok.
A legtöbb vitamin a külsõ, sötétebb levelekben található. Sok C-vitamint, K-vitamint, ß-karotint, B1-vitamint, folsavat és E-vitamint tartalmaznak, s a bennük lévõ kalcium mennyiség is jelentõs. A kelkáposzta vastartalma is számottevõ, azonban a vas felszívódása a növénybõl nem olyan jó, mint pl. a húsokból.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Már évtizedekkel ezelõtt kimutatták, hogy Afrikában, ahol magas az élelmirost-bevitel, a divertikulózis és a vastagbélrák elõfordulása igen ritka. Összefüggést mutattak ki a rostbevitel és bizonyos hormonfüggõ daganatok, pl. prosztatarák, illetve a mellrák elõfordulása között is. Az is igaz persze, hogy amelyik étrend élelmi rostokban gazdag, az egyéb segítõ összetevõket is tartalmaz (pl. kalcium, folsav, antioxidánsok stb.), amelyek szintén védõ hatásúak.
A káposztáról, de a keresztes virágúak mindegyikérõl is azt tartják, hogy olyan, ún. antikarcinogén vegyületeket tartalmaznak, amelyek önmagukban is szerepet játszanak a rosszindulatú daganatok megelõzésében. Elsõsorban a gyomor, a bélrendszer, a tüdõ, az emlõ és a petefészek rosszindulatú daganatos megbetegedéseinek megelõzésében hatékonyak.
A rendszeres káposztafogyasztás hatására állítólag a vastagbélpolipok visszafejlõdését is kimutatták. A népi gyógyászat kiterjedten alkalmazza. Nyersen fogyasztva (kéntartalmú anyagainak köszönhetõen) gyomorfekély gyógyítására is alkalmazzák. A káposzta levelét borogatásokra, reumatikus fájdalmak kezelésére is használják.
