Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A káros, nem mézbe való anyagokat mézgyomrukban szûrik ki. A nektár a cukron kívül más vegyületeket is tartalmaz, amelyek különbözõ ízt és illatot kölcsönöznek a mézeknek.
Ha méz víztartalma elérte a megfelelõ szintet - melyet a méhész abból állapít meg, hogy a mézes sejtek több mint fele viasszal le van fedve - s a méhek a szükségesnél több nektárt gyûjtöttek, akkor kezdõdik meg a pergetés.
A szó utal a technikára, ugyanis a mézes kereteket centrifugális erõnek teszik ki, s kicsapódik a méz a pergetõ falára, mely a gyûjtõ edénybe folyik. A folyamat megkezdése elõtt viszont el kell venni a mézes lépeket a méhektõl, melyet féltve õriznek. Ehhez segítség a méhésznek a méhész overál és a füstölõ, mellyel megfélemlíti a méheket. Az elszedett mézes kereteket egy a méhektõl elzárt helységbe szállítják, ahol megkezdõdik a lefedett sejtekrõl a viasz réteg eltávolítása. Ezután kerül a keret a pergetõbe.
A kipergetet mézet megszûrik a viaszmorzsáktól, s tároló edénybe kerül. Pár nap állás után a még mézben maradt levegõ és viaszdarabkák a méz tetejére kerülnek a méz nagy fajsúlya miatt. Ennek eltávolítása után beszélünk termelõi mézrõl.
Fontos megemlíteni, hogy minden egyes folyamatnál be kell tartani a higiéniai szabályokat. A mézzel érintkezõ edényeknek pedig saválló rozsdamentes anyagból kell készülnie.
Ahhoz hogy a termelõi méz a fogyasztóhoz jusson már nincs más hátra mint a méz palackozására.