Véget érhet az orosz és iráni kaviár hosszú ideje tartó egyeduralma: a tokhaltenyésztésre berendezkedõ Franciaország olcsóbb és kevésbé sós ikrával készül meghódítani a piacot.
Az 1872 óta mûködõ Prunier kaviárvállalat legismertebb éttermét a párizsi Champs Elysées fényei ragyogják be és kínálatának legfontosabb alapanyagát a "szürke aranyként" emlegetett, házi készítésû kaviárja képezi. Az értékes összetevõt a Párizstól 550 kilométerre délnyugatra fekvõ Dordogne-folyó festõi szépségû torkolatánál nevelkedett tokhalak szolgáltatják.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Az új technikáknak köszönhetõen a tenyésztett halakból nyert kaviárt hosszabb ideig lehet tárolni és az íze sem annyira sós, mint a "vad fajtáknak", ez pedig növelheti a keresletet. A kaviárpiacon azután indultak meg a változások, hogy a túlhalászat és a nyílt vizek szennyezettsége miatt a tokhal 1998-ban felkerült a veszélyeztetett fajok
nemzetközi kereskedelmét szabályozó Washingtoni Egyezmény (CITES) listájára.
A Kaszpi-tengerben élõ beluga tokhalak száma 90 százalékkal esett vissza 1986 óta, az orosz osetra és sevruga fajták a kihalás szélére kerültek. Az egyezmény értelmében 2006-ban a felére csökkentették a Kaszpi-, valamint a Fekete-tengerben élõ vad tokhalak kaviárjának globális exportját, és ezzel az iráni osetra - az egyetlen legálisan árusítható vad kaviár - ára az egekbe szökött, utat nyitva a tokhaltenyésztés elõtt.
"Új eljárásokkal és kevesebb sóval, sokkal szélesebb körben és jóval könnyebben lehet terjeszteni a kaviárunkat" - mondta Barruyer. A Franciaországban élõ vad tokhalak legtöbbje már kipusztult, ám az ország egyre növekvõ tokhal tenyésztésének köszönhetõen Irán után a világ második legnagyobb és Európa elsõszámú exportõrévé nõtte ki magát.