Miért kell rostokat enni?

A rostban gazdag táplálkozás jótékony hatásáról már Hipokratész is beszámolt. Mégis csak az 1950-es években kezdtek el komolyabban foglalkozni vele.

Ugyanis ekkor kerültek nyilvánosságra olyan megfigyelések, melyek összefüggést mutattak ki a rostbevitel és a krónikus nem fertõzõ megbetegedések között. A gyümölcsök közül a legtöbb rosttartalommal a málna és a piros ribizli rendelkezik, ezt követi a körte, a szilva és a szõlõ. A zöldségek közül a legrostosabbak a száraz hüvelyesek, a bab és a lencse. Ma már köztudott, hogy a rostok növelik a bélmozgást, elõsegítik a jó bélmûködést. Segítik a székrekedést, ezáltal lerövidítik a béltartalom áthaladását a bélcsatornában, megakadályozva a székrekedés kialakulását. A rostban gazdag étrenddel elkerülhetõek a vastagbél különbözõ betegségei, a vér magas koleszterin és cukorszintje. A rostok segítségükkel különbözõ káros anyagokat mosnak ki a szervezetbõl. Az étkezési rost csökkenti a zsírok felszívódását, javítja az anyagcserét és az emésztési funkciókat is.

Egy nemzetközi európai szervezet négy és fél éven keresztül végzett több mint 500 000 fõvel összehasonlító felmérést. A vizsgálat eredménye bizonyította, hogy azok között a résztvevõk között, akik naponta átlag 35 g növényi rostot fogyasztottak, 40 százalékkal kisebb volt a vastagbélrák elõfordulása, mint azoknál, akik naponta csak a szokásos 15 g rostot fogyasztották.

A rostoknak fontos szerepük van a fogyókúrában is. Nagy vízkötõ képességük révén és saját tömegük segítségével megnövelik a béltartalom mennyiségét, ezáltal telítettségérzetet biztosítanak, ami által csökken az étvágy. Mindehhez szükséges a bõséges folyadékbevitel, ami átalagosan 2-3 liter folyadékot jelent. Ha ez nincsen meg, akkor akár problémát is okozhat, a rostok a nedvességet a bélfalból vonják el, ez pedig székrekedéshez vezethet.

Rostok fajtái

A különbözõ élelmi rostok közül négy típus különböztethetõ meg. Megkülönböztetünk növényi és állati eredetû, vízben oldható és oldhatatlan rostokat. Mindegyik élettani szerepe eltérõ. A vízben oldódó rostok ( sárgarépa, alma, banán, burgonya zabfélék, citrusfélék, árpa és babfélék) jól csökkentik a koleszterinszintet és a vércukorszintet.

A vízben nem oldhatók alkalmasak a székrekedéses panaszok javítására, növelve a széklet mennyiségét, és csökkentve az étel bélben való tartózkodásának idejét. Ilyen rostok a teljes kiõrlésû gabonalisztekbõl készült pékárukban, diófélékben és egyes zöldségekben fordulnak elõ.

Mennyi rostot fogyasszunk?

Felnõtt számára az ajánlott napi rostbevitel 25–30g. A kutatások szerint a magyar lakosság fogyasztási szokásai ettõl jelentõsen elmaradnak, kb. 15-23 grammnyi mennyiség között mozog. A napi rostbevételt úgy lehetne növelni, hogy fehér lisztbõl készült ételek helyett a teljes kiõrlésût választjuk.

- Fehér kenyér helyett barna kenyeret válasszunk.
- Fehér rizs helyett barna rizst válasszunk.
- Fehér lisztbõl készült tészta helyett teljes kiõrlésû lisztbõl készültet válasszunk.
- Chips, csoki helyett válasszunk magvakat, pisztáciát, kesudiót, egyéb dióféléket.

Reggelire fogyasszunk zabkorpát, joghurttal vagy tejjel.

Napi étrendünkbe próbáljunk meg beilleszteni öt adag zöldséget és két adag gyümölcsöt, mellyel biztosíthatjuk a napi rostbevitelt.

Ugyanakkor ne felejtsük el a napi két-három liter folyadék (víz) fogyasztását, a rostok egy része vízzel együtt fejti ki hatását!