2024.03.29. - Auguszta

Amit a francia konyháról tudni kell

Amit a francia konyháról tudni kell
A francia konyha alapvetõen a római kori, valamint az olasz sütés-fõzési módszereket vette át, és fejlesztette tovább, mely utóbbit fõleg az uralkodói osztály igényei indították el.

Ebben a tevékenységben különösen XIV. Lajos fõudvarmestere, Béchamel márki jeleskedett olyannyira, hogy mára már a francia lett a gasztronómia nyelve. Miután a XVI. századi francia konyhát a pazarlás jellemezte, a kor elõrehaladtával szükségessé vált némi reformáció.
bohócdoktor szja 1% felajánlás

Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06

A modern francia konyha megszületése felé az elsõ lépést Antoine Careme tette, aki az akkori francia külügyminiszter és I. Miklós orosz cár konyhamestere volt. A francia konyha alapvetõen a római kori, valamint az olasz sütés-fõzési módszereket vette át, és fejlesztette tovább, mely utóbbit fõleg az uralkodói osztály igényei indították el. Ebben a tevékenységben különösen XIV. Lajos fõudvarmestere, Béchamel márki jeleskedett olyannyira, hogy mára már a francia lett a gasztronómia nyelve.

Miután a XVI. századi francia konyhát a pazarlás jellemezte, a kor elõrehaladtával szükségessé vált némi reformáció. A modern francia konyha megszületése felé az elsõ lépést Antoine Careme tette, aki az akkori francia külügyminiszter és I. Miklós orosz cár konyhamestere volt. Õt követte Urban Dubois és Emile Bernard, akik Le Cuisine Classique címû mûvükben megfogalmazták mindazt, ami maga a szakácsmûvészet: az ízek fontossága, az ételek élvezhetõsége, a tálak és ételek tetszetõsségének jelentõsége. Az õ munkásságukat folytatta August Escoffier, aki nemcsak új ételeket alkotott, de a tálalás mûvészetét is magasságokba emelte, különbözõ nemzetek ételeit ötvözte a francia konyha sajátosságaival.

A francia konyha egyik legjellemzõbb tulajdonsága, hogy ételei vajjal vagy növényi zsiradékkal készülnek, ezáltal könnyen emészthetõek. Ehhez hozzájárul az is, hogy fûszereket csak körültekintõen, mértékkel használnak, akkor is leginkább friss állapotban. Ilyenek a kakukkfû, a tárkony, a bazsalikom, a petrezselyemzöld, a turbolya. Kedvelik még a babérlevelet, a szerecsendiót, a fahéjat, a borsot, az utóbbiból viszonylag sokat használnak.

Konyhájuk másik - számunkra igen kedves tulajdonsága - a változatosság. Elõszeretettel fogyasztanak tengeri és édesvízi halakat, csigákat, kagylót, osztrigát különféle mártásokkal. Fontos megemlítenünk, hogy a francia konyha adta a világ hideg és meleg alapmártásainak nagy részét, melyeket régebben külön szakácsok a saucier-k készítették. A francia alapmártásoknak három fõ csoportja van: a világos, a felvert és a barna- vagy spanyolmártás. E három fõ csoporton belül találjuk a tej-, a bársonyos, a hollandi és a béarni mártást, valamint a spanyol és barna vadmártást. A hidegmártások nagy csoportjába tartoznak a majonézalapú mártások és egyéb hideg mártások (pl. a Vinaigrette-mártás). Ezek a mártások könnyen továbbfejleszthetõek, ha különbözõ fûszerekkel vagy anyagokkal dúsítjuk õket.

A franciák igen sokféle levest is készítenek, zöldségleveseket, krém- és gyümölcsleveseket, húsleveseket, de talán a leghíresebbek a francia hagymaleves, a kagyló- és a homárleves.

A húsok közül elsõsorban marhahúst fogyasztanak, de számos módját ismerik a borjú, az ürü- és bárányhús elkészítésének is. A sertéshúsból készült ételek sok más európai országhoz hasonlóan ritkábban szerepelnek az étlapon. A felsoroltak mellett igen kedveltek a házi és vadszárnyasokból, valamint a vadhúsokból készített finomságok is.

A franciák az étkezés befejezõjének a sajtot tekintik. Franciaországban mintegy háromszázféle sajtot készítenek. Ezeket a kemény (pl. ementáli), a félkemény (pl. edami, trappista) és a lágy sajtok (pl. camembert) csoportjába sorolhatjuk. Nem ritka, hogy egy sajtot az elõállítás helyérõl nevezzenek el, így védve annak minõségét és hírnevét, hiszen így csak az adott terület használhatja ezt az elnevezést a termékre. Külön említést érdemel a nemes penésszel érõ roquefort sajt, melynek megszületésérõl mulatságosabbnál mulatságosabb történetek járnak szájról szájra a franciák között. Az étkezések végén általában háromféle sajtot találunk az asztalon, melyhez kísérõként borsot, vajat, sót, almát, körtét, diót tálalnak és természetesen a sajtokkal tökéletesen harmonizáló bort.

Franciaország a jó bor hazája, kedvelik az almabort, a fehér- és vörösbort, valamint a rosébort, amelyek mind-mind Franciaország különbözõ vidékeirõl származnak. A fentiek alapján nem meglepõ, hogy sok étel készítéséhez használnak bort. A francia konyhában nélkülözhetetlen a borpárlat (cognac), amely pástétomok és egyéb ételek ízesítésére szolgál.

A franciák ételeik sûrítéséhez burgonyalisztet használnak, rántást ritkán alkalmaznak. A csõben sütés (gratinírozás) francia készítési mód, de konyhatechnikájukban számos más olyan eljárás is van (pl. a szortírozás, a flambírozás, stb.), amely mind azt bizonyítja, hogy az európai konyhamûvészet alakulásában igen nagy szerepet játszott a francia konyha. Franciaországban - több nemzethez hasonlóan - tájegységenként változnak a fogások: híres az elzászi, a provence-i, a bretagne-i konyha, de Lyon és Marseille sem szégyenkezhet.

Főzés, sütés, táplálkozás kapcsán a receptmix magazin hasznos receptekkel, főzési praktikákkal segíti a finomabbnál finomabb és egészséges reggeli, ebéd, vacsora elkészítését. Főzni jó, enni még jobb, együtt tapasztaltabbá válni a legeslegjobb!