Az igazi, tradicionális pizza igazából egy roppant egyszerû folyamat végeredménye: hagyományosan a vidéki földmûvesek étke volt, liszt, víz, kis só, méz/késõbb paradicsom, olivaolaj, kerti-fûszerek. Természetesen ahogy minden országban a sajátosságok, itt is egy-egy ételtípus elkészítése egészen más irányokba fejlõdött tovább az alapreceptbõl, lásd pl: napoletana pizza - az elsõ paradicsomszószos pizza. Mivel egy egyszerû, könnyen de sokféleképpen elkészíthetõ dologról van szó, ezért megpróbálom csak az olaszországi általános szempontok szerint bemutatni a pizzakészítés folyamatát.. 
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
1, Az olasz pizza NEM kerek, hanem szabálytalan szabadkézi körhöz hasonlító amorf forma.
2, Az olasz tészta középen papírvékony, ropogós, sütéskor felpúposodó, a perem pedig amilyenre éppen sikerül, vastagabb rész. Nem kell ügyet csinálni belõle!
3, A feltét minimális mennyiségû: gusztusosan de esetlegesen rádobált hús, sajt, zöldség, tengeri állat vagy bármi. Nem kell mértanilag elhelyezett cuccokkal bíbelõdni. Az olasz ember laza, ilyenekkel nem foglalkozik, nagyvonalú, a végeredmény mégis ínycsiklandó és kinézetre is mûvészi összevisszasággal tüntetõ.
4, A sajt legyen olasz sajt, leggyakrabban mozzarella (csak ne valami magyar), de lehet Parmigiano-Reggiano azaz parmezán is. Ritkán füstölt sajt is kerülhet rá. Most már a multik is tartanak rendes eredeti olasz sajtokat, aki ott intézi a bevásárlást vegyen ott, de ha a minõség és frissesség is számít, mindenképpen olaszoktól vásároljunk, itthon is van egy jó pár ilyen üzlet.
5, A friss zöldség és zöldfûszer elengedhetetlen a pizzára: paradicsom, ruccola, bazsalikom, oregano mindig legyen otthon.
6, A pizza-szósz NEM ketchup!!!
Biztos van még pár dolog, elnézést, ha valami kimaradt, de ezek az engem leginkább zavaró ostobaságok a pizzakészítés körül.
Elkészítés otthoni körülmények között /4 közepes méretû pizza/
Az igazi pizzatészta a kenyértésztából kialakított lapos lepénybõl alakult ki. 1,5-2dl langyos(!) vízbe/tejbe morzsoljuk bele az élesztõt (3dkg), 1 ek. ledarált kristálycukrot (ez nem kötelezõ, régen a cukor luxuscikk volt, de ma már az olaszok is raknak a tésztába!), és hagyjuk 6-8 percig pihenni, hogy az élesztõ felfusson kicsit. (Meleg vízben/tejben elpusztul az élesztõ!!!) Amíg az élasztõ munkálkodik, addig egy mélyebb tálba szitáljuk bele a finomlisztet (kb.60-80 dkg), közepén alakítsunk ki egy kisebb mélyedést.
Az élesztõt öntsük bele, majd a kráterünk peremérõl kanalazzuk az élesztõre a lisztet és/vagy ha kevésnek találjuk a liszet a peremen, szitáljuk meg még egy kis liszttel az élesztõt. Hagyjuk az élesztõt dolgozni: takarjuk le a tálat, langyos helyen pihentessük kb. 20-30 percet. Ha minden jó lett, akkor egy repedezett, puffadt formát kapunk. Öntsünk hozzá 3-4 evõkanál olivaolajat, kis vizet, majd gyúrjuk meg a masszát. Langyos vízzel tudjuk az állagát befolyásolni, tapasztalatom szerint 1-1,5 dl bõven elég. A lényeg, hogy ne tapadjon az edény falához a tészta, legyen könnyû, ruganyos - de ne túl tömény. (Kicsit, minimálisan ragadhat azért...)
Most, hogy összegyúrtuk, hagyjuk ismét pihenni langyos helyen -Én letakarva az ablakba rakom, ha süt a nap. Kell a tésztának egy 1-5-2óra, hogy szépen megkeljen, addig csinálhatjuk a dolgunkat, ha van. Késõbb készítsük elõ a feltétet. (Mint említettem, nem kell túlzásba vinni azt: Itáliában az étkezés nem 1db pizza elfogyasztását jelenti, hanem szépen fokozatosan, rágcsálnivalókkal megágyazva, valamilyen édességgel megkoronázva elkölteni egy tisztességes, sokszínû ebédet-vacsorát.) Forró vízbe dobjunk pár paradicsomot.
Ha megpuhult, húzzuk le a héját -bár tudom, abban van a vitamin :-) - és fõzzük tovább kevés vízben. Adjuk hozzá a fokhagymát, kevés apróra vágott vöröshagymát, friss bazsalikomot, oraganót, és fõzzük össze (a pizzaszószt elõre nagyobb adagban is el lehet készíteni, mert pár napig hûtõben eláll, jól összeérnek az összetevõk...). Ha végeztünk, érdemes villával összezúzni/turmixolni, hogy pürés legyen. Nyújtás elõtt kapcsoljuk be a sütõnket - ha van pizzakészítõ funkció, akkor azt kell beállítani. Szerencsésebbek a kerti kemencét fûtsék be üzemi hõmérsékletre.
A megkelt pizzánkat lisztezett deszkán gyúrjuk át kb. 10 percig az óramutató járásával ellentétes irányban -tradíció-, majd nyújtsuk ki, minél vékonyabbra! A peremét kézzel nyomkodjuk körbe. (Az igazi pizzát kézzel nyújtják, de nagyon nehéz, ezért aki elõször készít, az ne is próbálkozzon még vele, mert csak az idõ fog elmenni...) Tehát kinyújtottuk vékonyra, rakjuk be az elõmelegített sütõbe, felülre 1-2 percre, hogy a teteje kicsit megszikkadjon és a paradicsomot ne szívja majd be. Vegyük ki és kenjük meg a szósszal.
Megint rakjuk vissza 1-2 percre, hogy a szószt is megkapja a celsius, majd rakjuk rá a mozarellát. Ha mást is szeretnénk még rápakolni, akkor a majdnem kész pizzánkat -ez kb. 10-20 perc sütõtõl függõen- még szórjuk meg sonkával vagy amivel gondoljuk. Furcsának tûnhet, de olaszországban a sajt általában alul van. A kész pizzára szórjunk ruccolát és/vagy friss bazsalikomot, kakukkfüvet. Ez nagyon ínycsiklandó illatot is kever a gusztusos küllemhez.
Ennyi idõt kell rászánni:
Szósz: kb. 20-25 perc, több alkalomra lehet elkészíteni
Tészta: kb. 15 perc munka, sok pihentetés kb. 3 óra összesen
Sütési idõ: 15-25 perc összesen.
Látható, hogy a tálalás elõtt 3 órával el kell kezdeni, viszont közben bátran otthagyható, nem gátol a napi cselekedeteinkben pl.: takarítás, olvasás.
Ha kész, szóljanak, szívesen tesztelek!
Jó étvágyat!
