Az indonéziai Kelet-Jáva tartomány Tuban nevû faluja az eddig ismert egyetlen olyan hely, ahol már évtizedek óta töretlenül folyik az ampo, vagyis a kövektõl megtisztított, fekete termõföldbõl készült különleges csemege gyártása. Habár a szokatlan harapnivalónak nincsen gyógyászatilag igazolt hatása, a falusiak azonban mégis úgy vélik, hogy rendkívül jó fájdalomcsillapító.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Az ampónak nincs igazi receptje. A készítõk egy fadarabbal döngölik kemény, szilárd masszává a rizsföldekrõl összegyûjtött földet, majd apró tekercseket formálnak belõle, s megkapargatják bambusztõrrel. Végül másfél órán keresztül egy nagy agyagtálban sütik és füstölik a rágcsálnivalókat, amelyek azután már fogyaszthatóak is.
Minél jobb minõségû földbõl készült, annál ízletesebb lesz a csemege - mondta Tuban egyetlen ampo készítõje, az 53 éves Rasima. Az asszony minden nap készít ampót, amelyet aztán a helyi piacon ad el. Napi két dolláros (390 forint) bevételével pedig a mezõgazdaságból élõ családja jövedelmét egészíti ki.
Rasima szerint a földi csemege készítése családja hagyományává vált a faluban, ám azt maga sem tudja, hogy mindez mikor kezdõdött. "Csak annyit tudok, hogy már a dédnagymamám is készített ilyet, akit a nagymamám követett a sorban, az édesanyám után pedig már én viszem tovább a hagyományt" - mondta az asszony, aki szerint azért van ilyen kitûnõ érzéke a jó minõségû talajföld felkutatásához, mert amúgy is a mezõgazdaságban dolgozik.
"Mások rizsföldjein szoktam dolgozni, ahol pálma- és tikfa leveleket gyûjtök, tehát a munkám szoros kapcsolatban van a természettel" - magyarázta. A földi falat rajongói szerint az apró rudacskáknak hideg és krémszerû állaguk van. "Szerintem jó az íze ezért gyakran eszem ilyet. Nincs benne semmi különös, csak kellemes hideg érzést kelt a gyomromban" - mondta Siti Qomariyah, aki gyermekkora óta kedveli a hûsítõ csemegét.