Az olajban sült burgonya majonézzel vagy tucatnyi más, választható szósszal mindenhol kapható az országban. Egy kutatás szerint a mintegy 6,5 milliónyi flamand és négymillió vallon legalább hetente egyszer felkeresi az ötezer belga krumplisütõ egyikét.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A hollandajkúak frietkotten néven illetik õket, Vallóniában baraques a frites a nevük. Mindkettõ sütödét jelent.
"A +frietkotten+ tulajdonképpen Belgium legtalálóbb jelképe" - véli Paul Ilegems, a belgák sült krumpli iránt érzett gyengéd érzelmeirõl szóló, nem teljesen viccesnek szánt négy könyv szerzõje.
Alcím: Rósejbnimúzeum
A nemzeti szimbólum felmagasztalása tulajdonképpen 2007-ben kezdõdött, amikor Bruges (Brugge) középkorban épült óvárosában megnyílt az elsõ sütödemúzeum. Benne a látogató megismerheti a burgonya történetét, sült krumpli témájú festményekben, grafikákban és más, a témába vágó ereklyékben gyönyörködhet. A kiállításnak része volt még egy disznózsírból készült szobor is egy stanicli sült krumpliról, de átható bûze miatt ezt késõbb kénytelenek voltak eltávolítani. 2009-ig mindenesetre már ötvenezren tértek be a "közgyûjteménybe".
"Ez a belga kultúra egy szelete - hangsúlyozza Peter Wellens, az Antwerpeni Egyetem hallgatója, miközben krumplit eszegetett az elõcsarnokban -, olyan, mint mondjuk az amerikaiaknak a Szabadság-szobor".
A szomszédos Franciaország lakói utánozzák a belgákat, habár a burgonyát gyakran fehérborban párolt kagylóval "körítik". Két kelet-belgiumi múzeumlátogató, Ann van Schaeren és Dirk Dresselaers szerint a sült krumpli akkor is a belga nemzeti kultúra része. Bevallják, hogy valahányszor hazatérnek utazásaik után, elsõ útjuk mindig egy sütödébe vezet.
Alcím: Bájos rendetlenség
"A hollandok és a németek híresen tüchtigek, rendszeretõk. A belgák azonban kissé nagyvonalúbbak" - mondja a könyvszerzõ Ilegems.
Ez meg is látszik a városképen: a templomok, a városháza, a sportcsarnokok, a pályaudvarok együttesét bájosan színezik a különféle hevenyészett, lépten-nyomon épült bodegák. A sült krumpli kultúrája pedig nem ismer társadalmi határokat: a kioszkokat biciklin, gyalog és BMW-bõl kilépve is felkeresik a helyiek.
Az itt készült krumpli nem hasonlít az amerikai stílusú gyorséttermek kínálatához. A burgonyát egyenletesen ujjnyi vastagságúra aprítják, papírtölcsérbe tekerik, és a vásárló 20-30 különbözõ öntetbõl választhat az andalúztól (paradicsomos és paprikás) a dinamiton (nagyon erõs) át a krokodilig (különleges indiai tamarindusz ízesítéssel).
Brüsszel kultikus helye a Maison Antoine, ahová az európai uniós munkatársak is járnak, és amely már több évtizede áll a központi Jourdan téren. Specialitása a mitraillette, amely francia kenyérbe töltött sült krumpli, majonézzel és néha kolbásszal gazdagítva. Amikor összenyomják a kenyér két felét, a késztermék úgy néz ki, mint egy töltényheveder.
Alcím: Egyszer élünk, de közben legalább sült krumplit eszünk!
Egy adag sima burgonya tápértéke sóval és majonézzel egy felnõtt számára ajánlott napi kalóriabevitel harmada. Guy De Backer, a Genti Egyetemi Kórház szívgyógyásza szerint a sült krumpli mindennapos fogyasztása nem veszélytelen, de õ is elismeri, hogy valójában tehetetlen, látván a belgák és az õ krumplijuk között fennálló gyengéd és bensõséges szálakat.
Még az 1970-es években részt vett abban az egészségügyi programban, amelynek célja az üzemi étkezdék kínálatának egészségesebbé tétele volt. "A sült burgonya kiiktatásának felvetésével hatalmas ellenállásba ütköztünk - és fõként a szakszervezetek részérõl" - foglalja össze a tapasztalatokat.
Ma a belga férfiak 14,6 százaléka, a nõk 10,7 százaléka túlsúlyos vagy kövér, szemben az amerikaiak 44,2, illetve 48,3 százalékával.
"Úgy tûnik, mi még mindig többet mozgunk, és kevesebb kalóriát fogyasztunk. A belgák szeretnek jól élni, ezen belül is jókat enni" - teszi hozzá De Backer.