Paprika - A magyar konyha egyik alapvetõ zöldség­növénye

A magyar konyha egyik alapvetõ zöldség­növénye Dél- és Közép-Amerikából származik, a XVI. században került Európába. I. I­za­bel­la s­pa­nyol ki­rálynõ Ko­lom­busz nagy­sza­bá­sú, me­rész ter­vét el­fo­gad­va út­nak in­dí­tot­ta a ha­jóst In­di­a fe­lé. Az "Új Vi­lág­ból" Ko­lom­busz nem a ha­gyo­má­nyos fû­sze­rek­kel, ha­nem - töb­bek kö­zött - egy ad­dig so­ha­sem lá­tott a­ján­dék­kal tért vissza: egy pap­ri­ka nö­vénnyel. Ta­lán nem vé­let­len, hogy a nö­vény­két Ko­lom­busz or­vo­sa (­Chan­ca) gyûj­töt­te, meg­é­rez­het­te, hogy év­szá­za­dok múl­va, a ben­ne rejlõ gyó­gyí­tó erõ is se­gí­ti majd a vi­lág­hír­név fe­lé. A nö­vény kez­det­ben E­u­ró­pa ba­rokk fõú­ri kas­té­lya­i­nak vi­rá­gos­kert­je­it dí­szí­tet­te, va­la­mint ke­res­ke­del­mi u­ta­kon el­ju­tott Tö­rök­or­szág­ba is.

A tö­rök csá­szár ja­ni­csár­ja­i­nak köz­ve­tí­té­sé­vel ke­rült ha­zánk­ba a pap­ri­ka nö­vény, mely erõs volt, mint a bors.

Az 1500-as é­vek má­so­dik fe­lé­ben a ma­gyar ki­rá­lyi csa­lád­hoz tar­to­zó Széchy Mar­git fõ­ran­gú asszony kert­jé­ben is dísz­lik már egy vö­rös tö­rök­bors nevû nö­vény (ez idõ­ben még e nö­vényt in­di­a­i bors vagy po­gány­bors név­vel is il­let­ték, u­tal­va an­nak vélt e­re­de­té­re).
A pap­ri­ka el­ne­ve­zés a X­VIII. szá­zad­ban buk­kan fel el­õ­ször - í­rá­sos em­lé­kek a­lap­ján - e­zek­ben fel­fe­dez­hetõ a bors délsz­láv ne­ve: " pa­par".

Megkülönböztetünk zöldség-, fûszer- és paradicsompaprikát. A paprika kalóriaszegény, tartalmaz ballasztanyagokat, A-provitamint, E-, K-, C- és B6-vitamint, valamint folsavat. A piros paprika több A-provitamint tartalmaz, mint a zöldpaprika.

Számunkra legfontosabb alkotórésze a C-vitamin, amelybõl 150-250 mg/100 g mennyiség található a paprikában. A hegyes zöld (fajtatípusok) típusba tartozó fajták általában nagyobb C-vitamin tartalmúak, mint más típusok. Karotintartalma 10 mg/100g, jelentõs B1, B2-vitamintartalommal rendelkezik. A csípõs fajtákban 1000 mg feletti kapszaicin található a bogyókban, de a csípmentes fajták bogyói is tartalmaznak 250-500 mg-ot.

A magyar konyha egyik alapvetõ zöldség­növénye. Fogyasztjuk nyersen, fõzve, spe­ciális magyar ételek alapanyagaként, önmagában vagy egyéb zöld­ségfélékkel vegyesen is.