A tengerentúlon nincs különbség magyar és cigány között, egy országból származó emberek történelmét, kultúráját hirdetik - így látja az a Chicago melletti magyar étterem tulajdonosa, aki másfél évtizede a cigányzenére és a magyar konyhára építve a földrész talán legnépszerûbb magyar vendéglátóhelyén fogadja a városba, az államokba érkezõket.
Bõsze Tamás a '70-es években válogatott sportolóként érkezett az Egyesült Államokba, majd úgy döntött, kint marad. A textilipari technikumot végzett birkózó korábban csak a konyha másik oldalát ismerte: versenyekre készülve jóízûen falatozta a paprikás csirkét, töltött káposztát.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Három éve az amerikai Hillside-ban, a chicagói várostáblától alig pár mérföldnyire egy sokkal nagyobb, 250 fõ befogadására alkalmas étteremet nyitott. A vendégek persze oda is követték a jó magyar ízeket és a szívélyes vendéglátókat. Sõt! Az autópálya mellett több államból, így a szomszédos Indianaból és Wisconsinból is elõre megtervezett ebédek, vacsorák célpontja lett az Epicurean, teljes nevén The Epicurean Hungarian Restaurant, amely görögül ínyencet, az élet adta örömök, ez esetben a kulináris élvezetet jelenti.
Arról nem is beszélve, hogy a leghíresebb magyar és cigányzenészek, elõadók rendszeresen fellépnek az éteremben. Évente öt-hat zenés rendezvényt szerveznek. Fellépett már itt többször is Bangó Margit, Kossuth-díjas nótaénekes, a cigánydalok királynõje, játszottak a vendégeknek a leghíresebb prímások, Balogh Kálmán cimbalommûvész, de a népzene képviselõje, Sebestyén Márta, vagy az operett is helyet kap a színpadon. E mellett minden péntek és szombat este élõ cigányzenével várják a vendégeket. A programokat jó két hónappal korábban egyeztetik, a környéken élõ 50-60 ezer magyar és persze az amerikai ínyencek szó szerint tülekednek az asztalfoglalásért.
Nem látogathat úgy az Államokba egy-egy híres cigányzenész, hogy arról Bõsze Tamás ne tudna, és ne próbálná megszervezni, hogy éttermében is elkápráztassák virtuóz játékaikkal vendégeit. Olykor maguk a zenészek is keresik a kapcsolatot. Nem feltétlenül a fellépési lehetõség, hanem egy jóízû étkezés miatt is.
Vendég volt már itt államfõ, miniszter, államtitkár, vagy vállalatigazgató. Legutóbb Göncz Kinga külügyminiszter kóstolta meg a ház specialitását.
A Zsolnai és Hollóházi porcelánokat, magyar relikviákat, a történelmet bemutató vitrinek, fotók és festmények családias hangulatot árasztanak. A kényelmes fotelekbõl, székekbõl nem akaródzik felállni a vendégeknek. Bár maga az étterem ötcsillagosnak minõsíthetõ, az árak középkategóriásak.
- Az a célom, hogy a vendégeim boldogan menjenek el, hónapokra, évekre, olykor egy életre szóló élményt szerezve - mondja a már nagypapa szerepre vágyó vendéglõs, abban bízva, hogy fia tovább vezeti majd az éttermet, mert Bõsze Tamás "junior" messzire került a vendéglátástól, 22 évig volt hivatásos katona, és csak a múlt nyáron költözött apja közelébe. Azóta segédkezik a felszolgálásban.
A konyhán szintén kitûnõ magyar szakácsok dolgoznak. A séf ugyan lengyel származású: Alina, a tulajdonos felesége, de az évek alatt magyarul is kitûnõen megtanult, és számos díjat nyert versenyeken fõzõtudományával. Az alapanyagokat részben Magyarországról, vagy közvetlen importõrtõl szerzik be.
Bõsze Tamás évente hazautazik és felkeresi a jónevû éttermeket, de úgy látja, kihalófélben van a jó vendéglátás. Sajnálatosnak tartja, hogy a cigányzenészek milyen mostoha helyzetbe kerültek az országban, kénytelenek felhagyni a szakmával, így nem lesz a cigányzenének utánpótlása.
Úgy látja, az USA-ban cigány muzsikusokat éppúgy magyarnak tekintik, mint bárkit, aki Magyarországról érkezett. Tudják, hogy a cigányzene épp úgy része a magyar kultúrának, mint Petõfi, vagy a csikósok, a gulyásleves. Hiba volna bármelyiket is kirekeszteni, mert az más bõrszínû népcsoporthoz köthetõ.
- Ezt a kettõsséget szétválasztani nem lehet - mondja, miközben hozzáteszi, meglepõnek és nagyon rossz fordulatnak tartja, ami a Magyarországon a többségi társadalom és a cigányság között éppen zajlik. Megjegyezte, Amerikába is eljut a konfliktusok híre, és a hallottakat nagyon lehangolónak, veszélyesnek tartja.
Sokan keresik az európai gyökereket, a kapcsolatokat, mert az utóbbi években divattá vált az amerikaiak között, hogy felkutassák õseik származást, és sokan meglepõdnek, hogy felmenõik között magyarok vannak, vagy a régi, nagy Magyarország területérõl származnak. Ez büszkeséggel tölti el azokat, akik "egy vérbõl valónak" tartják magukat a magyarokkal, és ez a több milliós amerikai magyar közösség identitását is erõsíti.
- A magyar, így a cigány kultúra tengerentúli hirdetése, népszerûsítése a célom. Folyamatosan kapcsolatot tartok azokkal a kollégáimmal, akik hasonló vendéglõket mûködtetnek Amerikában. De már õk is egyre kevesebben vannak - panaszolja Bõsze Tamás, miközben egy palack Villányit bont ki a pacalpörkölt és a paprikás csirke mellé, amelyhez köretként túrós csuszát szolgál fel.
Az étterembe közben újabb csoport érkezik, míg a távozók a halk cigányzene mellett arról beszélgetnek, hogy a finom ízek és a szívélyes vendéglátás hatására még az idén Magyarországra látogatnak.