rss
  • A francia konyha

  • A francia konyha az egykori római birodalomból átmentett, valamint az olaszoktól átvett sütési-fõzési módszerekre vezethetõ vissza. Ezeket a hagyományokat az uralkodó osztályok igényei további fejlõdésre késztették. Különösen XIV. Lajos fõudvarmestere, Béchamel márki fejlesztette az udvari konyhát igen magas színvonalra. Ebben az idõben vált ki elsõbbséggel a francia konyha a többi nemzet konyhái közül. Kialakulásának kedvezett, hogy Franciaországban a konyhán szükséges nyersanyagok nagy bõségében álltak rendelkezésre.

    Igazi nagyságát, fejletségét azonban tehetséges szakácsainak köszönheti.

    A XVI. században kialakult francia konyhát a pazarlás a fényûzés, a bõséges menük jellemezték.

    Szükségessé vált a pazarló francia konyha átalakítása az ételek anyagainak felesleges, sokszor káros bõségének leegyszerûsítése. A hagyományokon alapuló francia konyha reformálása három korszakra bontható. A modern francia konyha elsõ megteremtõje Antoine Careme (1784-1833), Talleyrand francia külügyminiszter és I. Miklós orosz cár konyhamestere volt. Tanítványa Urbain Dubois, sok befejezetlen mûvét örökölte.

    A második koszak az 1850 körüli idõkre esik, amikor Urbain Dubois és Émile Bernard megalkották a La Cuisine Classique címû nagy mûvet. Ebben a mûben fejtik ki a szakácsmûvészet legfõbb elveit, az ízek fontosságát, az ételek élvezhetõségét, a tálak, ételek tetszetõségének jelentõségét. Careme, Dubois és Bernard munkáját August Escoffier (1843-1935) folytatta, akinek tevékenysége a harmadik korszakot jelenti. Escoffier mesterségének mûvésze volt, nemcsak új ételek egész sorát alkotta meg, hanem a múlt század végének képzõmûvészetét is alkalmazta a tálalásnál. Escoffier több évtizedes munkája során az ételek készítési módjában, a tálalási módok megformálásában és leegyszerûsítésében, az ételsorok összeállításában is maradandót alkotott. A Guide Culinaire és a Livre des Menus megírásával egyesítette a szakácsmûvészetet, de nevéhez fûzõdik egyes nemzetek konyhamûvészetének fejlesztése is. Escoffier munkájának érdeme, hogy kölönbözõ nemzetek speciális ételeit a francia konyha ízléséhez alakította.

    A francia konyha fõbb jellemzõi, hogy az ételei túlnyomórészt vajjal vagy növényi zsiradékkal készülnek, tehát könnyen emészthetõek. A másik tulajdonsága a nagy változatosság. Az édesvizi és tengeri halak, a csigák, a rákok hidegen vagy melegen elkészített formái számtalan változatban, hozzáillõ mártásokkal szerepelnek étrendjeikben. A hideg és meleg tojás- és egyéb elõételeik készítésének módjai megszámlálhatatlanok. A francia konyhán a húsételek - ugyancsak sok-sok változatban - marha-, borjú-, ürü- és bárányhúsból készülnek, míg a sertéshúsból készített ételek ritkábban szerepelnek konyháikon. Igen elterjedt a házi- és vadszárnyasok, valamint a vadhúsok felhasználása is.

    A francia konyha ételeit a hideg és meleg mártások széles választéka teszi valóban franciássá, amely külön is gazdagítja az ételválasztékot. A zöldfõzelékek bõséges készítése kiegészíti a húsételeket, de ezek külön fogásként is megtalálhatók étrendjeikben. A fõzelékek készítésénél sûrítést nem alkalmaznak, hanem megfõzve leszûrve és olvasztott vajjal leöntve tálalják, vagy külön olvasztott vajat szolgálnak fel hozzá. Gyakran készítik a fõzelékeket vajban párolva, rántva, töltve vagy csõben sütve.

    A salátafélék változata rendkívül gazdag. Az egyszerû fejes salátát is sokféleképpen készítik: ecettel, olajjal vagy majonézzel, mustárral, vagy különféle mártásokkal. A francia éttermekben általában a zöldsalátát ízesítés nélkül, a hozzávaló ecettel, olajjal borsal, mustárral, fõtt tojással tálalják, és a vendég ízlése szerint maga készíti el.

    Tésztáik, desszertjeik könnyûek, finomak. A franciák az étkezés igazi befejezõjének a sajtot tekintik. Szivesen és gyakran alkalmaz a francia konyha gyümölcsöt bizonyos ételek és ételcsoportok kiegészítõjeként.

    Franciaország a jó bornak hazája, természetes, hogy konyhája sok étel készítéséhez használ fel bort. Mártásaik készítéséhez, a ragukhoz és egyéb párolással készülõ ételekhez különféle borokat használnak, és ezzel is növelik ízüket, zamatukat. A francia konyhán szinte nélkölözhetetlen a borpárlat (konyak), amely pástétomok és más ételek ízesítésére szolgál.
    Számos olyan fûszert kedvelnek, amellyel intenziv hatást érnek el, mint pl. cayennei-bors, a currypor. Illatos fûszernövényeket is használnak, így a tárkonyt, a turbolyát, a kakukkfüvet, bazsalikomot. Ezeket a fûszereket régen a magyar konyhán is ismerték, de ma már ritkábban használatosak nálunk. Az ételek sûrítésére leggyakrabban burgonyalisztet használnak, amelyet hideg vízben habverõvel simára keverve adnak a forrásban lévõ ételhez. A másik gyakori sûrítési mód a lisztel összegyúrt vaj - beurre-manie - amelyet ugyancsak forrásban lévõ ételhez habverõvel való folyamatos keverés közben, kisebb darabokba morzsolva adnak az ételhez. A rántást aránylag ritkán alkalmazzák, akkor csak enyhén megpirítva, mint pl. besamelmártás készítésénél.

    Francia készítési mód a csõben sütés (au gratin) - gratinírozás -, de a sütés többi módját is francia szokások fejlesztették magas színvonalra. Ezt bizonyítja, hogy az õsi nyárson vagy rostélyon sütések legnagyobb kultusza ma is Franciaországban van. Konyhatechnikájukban számos eljárás van, amelyet más népek szakácsai is átvettek. Ilyen pl. a "sauté", németes torzításban a "szotírozás", amit mi, mint eljárást nem egészen pontosan a "pirítás" szóval fordítunk, vagy a smizírozás, a montírozás, a glacírozás, a flambírozás. Ezek mind bizonyítják, hogy a hazai konyhatechnikára jelentõs befolyást gyakorolt a francia konyha.

    A francia konyhának is megvannak az eredeti tájjellegû, fejlett ételkészítési változatai. A francia vidékek közül híres ételeirõl Lyon, Marseille, a provence-i, a normandiai, a bretagne-i, és az elzászi konyha. Ezek tájjellegû ételei mesterszakácsok munkája nyomán a francia konyha kincseivé váltak. A francia konyha délben levest általában nem, vagy csak kismértékben készít. A levest inkább este, a fõétkezésnél tálalják fel. Az ebédet többnyire a vegyes ízelítõvel - hors d' oeuvres - vagy valamilyen meleg elõétellel vezetik be, esetleg hideg vagy meleg halétellel kezdik. Húsételeket köretek és mártások gazdag választéka kíséri. Készítési módjuk a hozzáadott raguk, köretek, és mártások szerint rendkívül változatos.

    A francia nép étkezésében a reggelinek nincs sok jelentõsége, inkább a délelõtti kávézás, teázás, - melyhez speciális zsúrkenyérrel készült csukott szendvicseket fogyasztanak - számottevõ.


Főzés, sütés, táplálkozás kapcsán a receptmix magazin hasznos receptekkel, főzési praktikákkal segíti a finomabbnál finomabb és egészséges reggeli, ebéd, vacsora elkészítését. Főzni jó, enni még jobb, együtt tapasztaltabbá válni a legeslegjobb!
  • Hozzászólások

  • Olvasta már?

  • Egészség a csészében

    A zöld tea a kínaiak igazi csodaszere, melyet napjainkban már szinte minden boltban megvásárolhatunk, de nem volt ez mindig így: hazánkban csak az elmúlt néhány évtizedben kezdett terjedni, míg a keleti országokban már közel 4000 éve használják gyógyításra.

    A többi teafajtához hasonlóan a zöld tea is a kínai teacserjérõl származik. Az különbözteti meg csupán a fekete, fehér vagy épp rooibos teától, hogy feldolgozása során nem erjesztik, így a benne található értékes antioxidánsok és vitaminok nem vesznek el.

  • Kínai ételek tálalása

    Kínában hagyományosan külön csészében kapja mindenki a rizst vagy tésztát (sokszor csak az étkezés végén), illetve egy másik csészét kis kanállal a leveshez.

    A többi fogást az asztal közepén helyezik el, ezekbõl mindenki vehet a pálcikájával és azt eheti a rizs mellé, vagy magában. Az éttermekben az ötfõs és annál nagyobb asztalok a legtöbbször kerek alakúak, közepén sokszor forgatható tálcával, hogy mindenki könnyen elérhesse és maga felé fordíthassa azt az ételt amelybõl venni szeretne.

  • A túlsúlyosak kokainja: a csokis shake

    Túlsúlyos amerikaiak milliói tekintik ellenségüknek az ételt. Egy új tanulmányból kiderült, hogy ez nem is alaptalan, mert ez az „ellenség” fondorlatos elme-trükköt vet be.

    Ugyanaz az agykémiai mechanizmus, ami a drogfüggõt arra ösztönzi, hogy még egy csík kokaint szippantson, arra ösztönzi a nagyétkûeket, hogy több kalóriát vigyenek be, mint amire testüknek szüksége van. A súlynövekedés pedig csökkenti az élvezetet, amit a cukros és zsíros ételek elfogyasztása nyújt.

  • A céklalé csökkenti a vérnyomást

    A céklalé nitráttartalma miatt segít a vérnyomás csökkentésében - idézte londoni kutatók megállapítását.

    A céklalé jótékony hatására vonatkozó tanulmány a Hypertension címû amerikai szakfolyóiratban jelent meg. Szerzõi szerint 24 órán át csökkentette a vizsgálatba bevont emberek vérnyomását, ha céklalevet ittak vagy nitrát tablettákat kaptak. Azoknál volt jelentõsebb a hatás, akiknek a vérnyomása egyébként magasabb volt. A kutatók úgy vélik, a magas vérnyomást a mostaninál természetesebb módon is lehetne csökkenteni, hiszen több zöldségben megtalálható a nitrát.

  • Több gyümölcs, kevesebb cukorbaj

    Budapest - Zöldségek és gyümölcsök bõségesebb, rendszeres fogyasztásával csökkenthetõ a felnõttekre jellemzõ 2. típusú cukorbetegség megjelenésének kockázata. A csaknem két évtizedes megfigyelések eredményeit a Diabetes Care szakfolyóirat közölte.

    A felnõttkori cukorbetegség az egész világon szinte járványos gyorsasággal terjed. Az orvostudomány minden eszközt igyekszik fölhasználni a betegség megelõzésére és ennek egyik legésszerûbb és legegyszerûbb módszere a táplálkozás befolyásolása.

  • A tökéletes mézeskalács titkai

    A tökéletes mézeskalács titkaiAzt gondolnánk, hogy a mézeskalács egy egyszerű süti, pikk-pakk megvan, ami igaz is, csak az nem mindegy, hogy milyen lesz. Sokan küszködnek azzal a problémával, hogy kemény lesz a mézeskalács, pedig háta süti egyik legfontosabb kritériuma, hogy jó omlós, finom falatokat kapjunk. A jó mézeskalácsnak több titka is van. Az egyik ilyen a pihentetés, ha a tésztát begyúrtuk ne nyújtsuk rögtön, gyúrjuk be délután és hagyjuk legalább egy éjszakát hűtőben pihenni, így jobban összeérnek az ízek és a tészta is hamarabb fel fog jönni sütéskor.

  • Gusztustalan ételek a nagyvilágból

    Polip, ami a torkunkban küzd az életéért, három hónapig rothasztott cápa - mit ne kóstoljunk meg, ha külföldön járunk

    Ezzel az étellel meg kell küzdeni. Szó szerint. Abban nincs semmi különös, hogy egy tengeri herkentyût nyersen eszünk meg - gondoljunk csak a szusira -, ám, hogy étkünk még a torkunkban is az életéért küzdjön, na az azért egy kicsit erõs. Márpedig a Sannakji, ez a dél-koreai ínyencség pont errõl híres. A polipot apró darabkákra vágják, és szezámmagos olajjal tálalják.

  • Már az õsemberek is tudták, hogy milyen gabonát kell enni

    Sokat vitatott író Szendi Gábor, akinek nagy vihart kavart könyve, a Paleolit táplálkozás megosztja a szakértõ és laikus közönséget egyaránt.

    Véleményem szerint elméletének vitatható pontjai többek között, hogy a gabonafélék a rozs kivételével káros táplálékok, szintúgy a hüvelyesek, amelyek „áteresztõvé teszik a bélfalat”.

    Ha a gabonához nem tudtunk volna alkalmazkodni (ahogy az író feltételezi), akkor egész egyszerûen már kihaltunk volna.

  • Nem csak zamatos, de kiváló diétás gyümölcs is a körte

    A körte talán az egyik legzamatosabb õszi gyümölcsünk, vitamin- és ásványianyag-tartalma viszont alacsony. Ebbõl adódóan nem javasolt túlságosan szigorú diétát építeni rá. Ami miatt azonban érdemes fogynod vele, az rendkívül magas rosttartalma, melynek köszönhetõen serkenti az anyagcsere mûködését.
    A körtében található ásványi anyagok közül említésre méltó a kálium - melynek köszönhetõen a gyümölcs vízhajtó hatással bír. Tehát segít megszabadulni a has tájékán könnyen felgyülemlõ, sejtek közötti vízmennyiségtõl, ami sokszor áll a pocak hátterében.

  • A taratorleves - a világ 5 legfinomabb étele sorozat

    A világ 5 legfinomabb étele, amelyet meg kell kóstolnia! Sorozatunkban bemutatjuk Önnek ezeket az ételeket! A nyaralás nemcsak a parti heverészésbõl, múzeumok látogatásából, túrázásból áll. Ahhoz, hogy igazán jól megismerjük egy nép kultúráját és életét, meg kell kóstolnunk a legtipikusabb nemzeti eledelüket is. Sokat elárul ugyanis róluk. És rólunk is... Úgyhogy néha érdemes kicsit a külföldi szemével látni a híres-neves gulyáslevesünket is...

  • Egy kis fûszertan - milyen növénnyel ízesítsük ételeinket

    Minden nap tüsténkedünk a konyhában, elkészítünk sok féle finomságot.

    Az ételkészítés egyik elengedhetetlen kelléke a fûszer. Rengeteg féle fûszerrel találkozhatunk. De vajon tisztában vagyunk azzal, hogy melyiket milyen ételbe kell tenni.

    A következõkben láthatják, hogy milyen fûszerekkel ízesíthetjük a különféle leveseket, húsokat, halakat, vadakat, zöldségeket.

  • Az egészséges bioélelmiszer

    Dán kutatók egy tanulmányban különbözõ mûvelési módokból származó termékeket hasonlítottak össze. Az eredmény szerint a biológiai termesztésbõl származó zöldség és gyümölcs nem tartalmaz több tápanyagot és nyomelemet, mint a hagyományosan elõállított. Jóval fontosabb az idõjárás szerepe - írják az élelmiszerkutatók a Journal of the Science of Food and Agriculture címû szaklapban.

    A koppenhágai egyetem kutatója, Susanne Bügel és csapata két éven át termesztett három szomszédos földön sárgarépát, káposztát, borsót, almát és burgonyát.

  • Kína kedvence a tészta

    Az egyik legnépszerûbb kínai étel a tészta, amelyet általában csípõs húslevessel, friss zöldségekkel fogyasztanak.

    A fõzés elõtt mindig frissen gyúrják rizslisztbõl, búzalisztbõl, vízbõl és egy különleges kínai fûszerbõl, a lamiancsibõl. (A tészta állítólag kínai találmány, amelyet Marco Polo hozott el nekünk Európába.) A különféle metéltek, gõzölt cipócskák, töltött batyuk és tekercsek mindennaposak a kínaiak asztalán és a reggel kivételével a nap minden szakában találkozhatunk velük.

  • Sörös vagy boros páclével a rák ellen

    Sütés közben rákkeltõ anyagok keletkeznek a hús felszínén. Pácolás sörben vagy vörösborban gátolja a rákot okozó vegyületek kialakulását, ezért csökkenti a rosszindulatú daganatok kockázatát. Portugál kutatók biztató eredményeit a Journal of Agricultural and Food Chemistry szakfolyóirat közölte. Rákkutatók már évekkel ezelõtt felhívták a figyelmet arra, hogy a sült hús evése és a gyomor-bél daganatok között összefüggés lehet: aki sok marhahúst fogyaszt és különösen akkor, ha a húst erõsen sütve szereti, nagyobb esélye van arra, hogy rosszindulatú betegsége lesz, mint azoknak, akik csak ritkábban esznek bélszint, akkor is csupán alig megpirítva, angolosan.

  • Itt az allergiaszezon - mire jó figyelni

    A kései kitavaszodásnak köszönhetõen kissé eltolódott az évrõl évre ismétlõdõ allergiaszezon kezdete. Most azonban már sorra virágoznak a lakosságnak mintegy egynegyedét pollenjükkel megbetegítõ fák, bokrok, fûfélék, és ez a szezon eltart majd egészen október közepéig, végéig. Az ÁNTSZ Pest Megyei Intézetének allergológus szakfelügyelõ fõorvosa, dr. Kósa Lajos arra hívja fel a figyelmet, hogy mostanában elsõsorban a mogyoró, az éger, a nyír- és nyárfa, valamint a kõris virágpollenje okozhat légúti allergiás megbetegedéseket, súlyosabb esetben asztmát.

  • A híres magyar gulyás

    Mi is a gulyás? A mi fogalmaink szerint bõ lére eresztett marhapörkölt burgonyával és csipetkével. Tulajdonképpen egy tartalmas leves. Bár ezt nem mindenki gondolja így. A gasztronómiai lexikon mintegy ötvenféle gulyást ír le. Többek között: Alföldi, Bécsi, Betyár, Béka, Csórgó, Hal, Ürü, Svejk, Székely, ami nem székely és még kevésbé gulyás, znaimi, stb. Bizonyára nagyon régi étel. Talán már ették a Honfoglalás korában is.

  • Vigyázz a vízre, spórolj vele!

    A vízbiztonság az élelmiszerbiztonság része

    Sok van belõle, mégsem elég az ivóvíz bolygónkon. Igaz, Földünk 70 százalékát beborítja, valójában viszont ennek mindössze 3 százaléka alkalmas az emberi lét fenntartására. Sokan nélkülözik a fogyasztható, megfelelõ ivóvizet, ami pedig az élet, a táplálkozás alapeleme.

    Mai ismereteink szerint naponta 2-3 liter vizet kellene fogyasztanunk, de a Föld lakosságának egyötöde nem jut ennyi egészséges ivóvízhez.

  • A magyarok negyedét nem érdekli, hogy mit eszik - Ön közéjük tartozik?

    Megdöbbentõ, hogy a magyar vásárlók közel negyede soha nem nézi meg, mit tartalmaz az általa vásárolt étel. Pedig a hazai fogyasztók gyanakvását az évrõl-évre egyre nagyobb piaci értékben elõforduló élelmiszerhamisítási botrányok is erõsíthetnék, de úgy tûnik nem teszik. Mind a négy országban többségben vannak a tudatos vásárlók, azonban a csehek és a szlovákok inkább az adott termékektõl teszik függõvé a mustrát, a magyar és lengyel "gyanakvó alapossággal" szemben.

  • Meglepõ, de igaz: nem az amerikaiak eszik a legtöbb hamburgert

    A britek eszik a legtöbb gyorséttermi ételt, õket alig lemaradva követik az amerikaiak - derült ki abból a nemzetközi felmérésbõl, amely az elhízást és az evési szokásokat vizsgálta. Világszerte 13 ország 9000 lakosát kérdezték meg étkezési szokásairól, illetve arról, milyen gyakran ellenõrzi a súlyát. A leghiúbbnak a franciák bizonyultak: õk naponta állnak mérlegre. A legritkábban viszont a szingapúriak mérik a testsúlyukat. Az emberek világszerte egyre kövérebbek - ez alól csak az Ázsia bizonyos részein élõk jelentenek kivételt.

  • Az ókori római lakoma

    A rómaiak hosszú ideig igen egyszerûen ékeztek - egyik korabeli szerzõjük azt írja, hogy puliszkán éltek –, ami illett is a nehezen tengõdõ, egyik napról a másikra élõ földmûves- és pásztornéphez. Ám a gazdagok Rómája, hatalma tetõpontján, más szokásokat vesz fel: enged az elpuhulás Keletrõl érkezõ csábításának. A fõzést kifinomult mûvészetté alakítják a derék rómaiak, a baráti vacsora ürügy a dáridóra. Az ételekben egyesül minden elképzelhetõ furcsaság és bonyolultság; a szakácsok kötelessége, hogy minden leleményüket latba vetve ámító újdonságokat ötöljenek ki, minden fogásban legyen valami látványos meglepetés.