2024.03.28. - Gedeon, Johanna

A zsidó konyha érdekességei

A zsidó konyha érdekességei
A zsidó konyha tartalmazza talán a legtöbb elõírást az ételek elkészítésére és tálalására vonatkozóan. Éppen ebben rejlik különlegessége. A zsidók számára fogyasztható, azaz kóser ételek eredete az ókori Izraelig nyúlik vissza és sajátosságai a Biblia számos vallási elõírásában, gyökereznek. A zsidó étkezési törvények nem csak a test étrendjét szabályozzák, hanem a lélek épülését is szolgálják. Az elõírások többségét Mózes ötödik könyve tartalmazza, és ezekhez a vallásos zsidó családok ma is ragaszkodnak.
bohócdoktor szja 1% felajánlás

Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06

Az ételekre vonatkozó törvények lényegében három csoportra oszthatók.

Mózes ötödik könyvében ez áll: "Ne egyetek semmi utálatosat. Ezek az állatok, amelyeket ehettek: szarvasmarha, juh, kecske, szarvas, gazella, dámvad, vadkecske, antilop."
Ez a törvény a különbözõ állatok húsát tiszta (kóser) és tisztátalan, tiltott (tréfli) húsokra osztja. Tisztátalanok a ló, a szamár, az öszvér, a teve, a nyúl és a sertés. Ez utóbbira a legnagyobb tilalom érvényes, még megérinteni sem szabad.

A marha, a bárány, a kecske, a szárnyasok (a strucc kivételével) kóser húsnak minõsülnek, és a halak közül, amelyek pikkellyel és uszonnyal rendelkeznek. (Ezért nem ehetõ például a harcsa, és az angolna, valamint a tengeri halak többsége.

A húst vérteleníteni kell. A vér tilalma szerint csak a kivéreztetett hús fogyasztható. A vallási törvény elõírja, hogy a húsokat fél óráig vízben, egy óráig sóban kell áztatni, majd háromszor kiöblíteni, hogy minden csepp vér kioldódjon belõle. A májat fõzés elõtt alapos sütéssel vértelenítik. A tiszta állatok húsa is csak akkor fogyasztható, ha azokat arra képesített szakember, sakter vágta le egyetlen metszéssel, hogy a jószág minél kevesebbet szenvedjen. A rituális vágás szabálya csak a négylábúakra és a szárnyasokra vonatkozik.

"A gödölyét ne fõzd meg anyja tejében." (Mózes V. Könyve) Ez a rövid bibliai idézet a gyökere annak, hogy a zsidó konyhában nemcsak a tejes és a húsos ételek, de az ezek elkészítéséhez használt edények is elkülönülnek, sõt azok az eszközök is, amelyeket az étkezés során igénybe vesznek, például abrosz, konyharuha, sótartó, kenyérkosár. Ezek az edények és eszközök a konyha különbözõ helyeire kerülnek a tárolás során is, és a mosogató külön medencéiben tisztítják õket.

A húsos és a tejes ételeket nem szabad közvetlenül egymás után fogyasztani, ugyanis, az ember gyomrában sem szabad találkozniuk.

Vannak olyan ételek, amelyek sem a húsos, sem a tejes kategóriába nem tartoznak. A párvék (párosak) mindkét ételcsoporttal vegyíthetõk. Párvék például a kóser halak, a tojás és minden olyan dolog, ami földbõl terem, zöldségfélék, magvak, gyümölcsök, cukor, só, kávé, stb.

A szombat, héberül sabbat a leggyakoribb ünnepnap. A nyugalom napja péntek estétõl szombat estéig tart. Ilyenkor mindenféle munkától, a tûzgyújtástól és a fõzéstõl is tartózkodni kell. Az ünnep célja, hogy emlékeztessen a Világ teremtésére és a Teremtõre, aki a hetedik napon megpihent. Ez a pihenõnap a háziasszonyoktól komoly elõkészületeket igényel. A szombatra szánt ételeket elõre el kell készíteni, és a még pénteken begyújtott tûzhelyen egész éjszaka melegen kell tartani. A zsidó ember szombaton nem kenyeret, hanem kalácsot (barcheszt) fogyaszt. A barchesznak, az ünnepi kalácsnak fontos szerep jut a szombati szertartásban. Egyik legjobb példa arra, hogy bizonyos ételek fogyasztása szervesen hozzátartozik egy-egy zsidó vallási ünnephez.

A pénteki vacsora elsõ fogása általában hal volt. Ezután leszedték a tányért és az evõeszközt, mert a többi ételhez ezt tilos volt használni. Télen nagy ritkán tyúk- vagy marhahúslevest ettek. Majd liba vagy csirkesült következett, krumpli vagy valamilyen gombóc kíséretében. Desszertként rétest, tortát, esetleg kompótot kínáltak.

A szombati reggeli barchesz, tej vagy kávé.

A szombati ebéd fõ fogásaként általában sóletet adtak, melybe idõnként egész tojásokat és vöröshagymákat is belefõztek. Gyakran került bele halsli, azaz töltött libanyak is. A zsidó irodalom számtalanszor utal a sólet jelentõségére a sabbati hagyományban.

És végül, de nem utolsó sorban néhány szó magáról az étkezésrõl és annak szabályaitól. Mint már szó volt róla, más teríték szükséges a tejes és más a húsos ételekhez, amelyek lehetõleg színben is eltérnek. Ez azért fontos, mert ha bármilyen konyhai eszköznél csere történik, utána csak a rabbi segítségével lehet újra kóserré tenni azokat, amennyiben egyáltalán lehet. A porcelán és a cserépedények például nem kóserólhatók.

Az evés és ivás tempójára is vannak szabályok. Ivásnál illetlen egy hörpintésre kiinni a poharat, mert az falánkságot mutat, de aki túl sok kortyra issza ki a poharát, felvágósnak tûnik. Az ételbõl sem illik túl nagyot harapni, és elvárt úgy felállni az asztaltól, hogy az ember még ne legyen túlságosan jóllakott. A zsidó konyha tehát szigorú õsi törvények szerint szervezõdik, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lenne változatos és ízletes. Így néha nap még annak is érdemes belekóstolnia, aki nem szándékozik feladni a maga "tréfli" konyháját és ételeit.

Barta László - Algyoihalaszcsarda.hu
Főzés, sütés, táplálkozás kapcsán a receptmix magazin hasznos receptekkel, főzési praktikákkal segíti a finomabbnál finomabb és egészséges reggeli, ebéd, vacsora elkészítését. Főzni jó, enni még jobb, együtt tapasztaltabbá válni a legeslegjobb!