2024.03.29. - Auguszta

Ünnepi asztal

Ünnepi asztal
A karácsonyt megelõzõ böjtös napok után a karácsonyi vacsora elkészítése a változatos és hagyományos étkeivel a legjellegzetesebb események közé tartozik. Az ünnepélyes külsõségek mindig is fontos szerepet játszottak, s ma már nem is gondolunk arra, hogy a megszokott sorrendben elfogyasztott hagyományos ételekkel és a karácsony után, esetleg csupán vízkeresztkor leszedett karácsonyi abrosszal õsi, mágikus tradíciókat követünk. Karácsonykor a legszebb és csak erre az alkalomra tartogatott abroszt vesszük elõ.
bohócdoktor szja 1% felajánlás

Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06

Az abrosz ünnepi használata hazánkban a parasztság körében gyökeresedett meg, és számos, tájanként változó hiedelmek fûzõdtek és fûzõdnek hozzá.

Egyes vidékeken két-három abroszt terítenek egymásra. A karácsonyi terítõhöz számtalan rituális cselekedet kapcsolódik. Általánosan elterjedt hiedelem volt az abrosz gyógyító ereje, ezért a beteg embert betekerték vele, vagy bedörzsölték vele a beteg háziállatot.

A felterítésnek több módja volt. Moson megyében például úgy helyezték egymásra a két abroszt, hogy a középvonalak csíkja keresztet alkosson. A terítõ négy sarkára vagy a két terítõ közé szalmát, szénát vagy búzaszemeket hintettek, s az asztal alá munkaeszközöket helyeztek.

A hagyomány szerint a szalma Jézus születésének körülményeire, a szerszámok pedig Jézus nevelõapjára, az ács Szent Józsefre utalnak. A karácsonyi szalmát és búzát a termékenységvarázslás hitével az állatoknak adták. Az ünnepek alatt mágikus erejûvé vált munkaeszközök és tárgyak pedig a következõ esztendei bõséget, jólétet biztosították.

A karácsonyi morzsát, ami a bõséges és jellegzetes karácsonyi étkek után maradt (kalács, kenyér, mákos guba, fokhagyma), nagy becsben tartották, mert ennek is bûvös erõt tulajdonítottak. A morzsa a „két karácsony közén”, vagyis Vízkeresztig az asztalon maradt, majd az abroszba kötve eltették, és mint varázserejû tárgyat, gyógyításra is használták.

A termékenység fokozására a baromfiaknak is adtak belõle, a gyümölcsfák alá is szórtak. A morzsák és a maradékok mellett bõven hagytak a karácsonyi asztalon ételt az emberek, mert – hitük szerint – a visszajáró holtakat, õsöket is meg kellett vendégelni.

A hagyományos ételek (hal, malac, fokhagyma, mákos tészta, dió, méz) és a karácsonyi asztallal kapcsolatos egyéb rituális cselekedetek, melyek más népek kultúrájában is megtalálhatók, mind a múltban, az antik hagyományokban gyökereznek a téli napforduló idején, és mind a következõ évi bõség és egészség elnyerését szolgálják. Az említett szokások a 16. században nálunk még egyházi események voltak, s innen vonultak át a magyar népi kultúrába.

A karácsony esti és az ünnepek alatt fogyasztott étkek közül a hagyomány szerint a mákos tészta vagy guba az elfogyasztójának jó házasságot jelent, a dióból jövendölni lehet, az alma pedig a család összetartozását jelképezi. Malacot is szívesen tettek a karácsonyi asztalra, ugyanis a malac elõre túr, elõsegíti a szerencsét, míg a szárnyasból készült ételeket kerülték, mert a tyúk hátrafelé kapar, ezért ez nem jó elõjel a jövõ szempontjából. A városokban azonban kedvelt és elterjedt szokás volt karácsonykor pulykát enni, ahogyan ez már korábban a tengerentúlon, majd az angol családoknál hagyománnyá vált.

mindmegette
Főzés, sütés, táplálkozás kapcsán a receptmix magazin hasznos receptekkel, főzési praktikákkal segíti a finomabbnál finomabb és egészséges reggeli, ebéd, vacsora elkészítését. Főzni jó, enni még jobb, együtt tapasztaltabbá válni a legeslegjobb!