A fügét sokan csak aszalt formában ismerik, pedig frissen is igazán élvezetes, édes gyümölcs. Gyógyhatása igen sokrétû, nemcsak szívünk jobb mûködését segíti, de emésztési, gyomorégési panaszok esetén is kiválóan alkalmazható.
A füge, fügefa, vagy fikusz a rózsavirágúak rendjébe és az eperfafélék családjába tartozó nemzetség. Keletrõl származik, de elvadulva egész Dél-Európában elterjedt. Termesztik Spanyolországban, Portugáliában, Dél-Franciaországban, Dél-Olaszországban, Törökországban, Cipruson. Nálunk is sok kertben ültetik.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A füge tápértékét elsõsorban káliumtartalma adja, de B-vitaminban és cinkben is gazdag. A benne lévõ káliumnak köszönhetõen elõsegíti a vér tisztulását. A B-vitaminok az emésztést és a táplálék felszívódását segítik elõ, a cink pedig prosztataproblémák esetén nyújthat enyhülést. Hûsít, és jó hatással van a légzõszervekre is. Gyógyítja a gyulladásos megbetegedéseket, csökkenti a vérzékenységet. Kiváló idegnyugtató tulajdonsága is ismert.
Felhasználása
Ha tehetjük, elsõsorban friss formában fogyasszuk, szárítva pedig édesítésre használhatjuk. A füge csak érett állapotában igazán jó, ezért a sötétszínû, puha fügéket válasszuk. Ha még nincs megérve, fanyar az íze, gyakorlatilag ehetetlen. Ha idõ elõtt leszedjük, nem is érik tovább.
Felhasználása igen sokrétû. Az olaszok például megpörkölik és õrlik a szárított fügegyümölcsöt, és kávét fõznek belõle. Az eredeti termõvidéken aszalva, koszorúba fûzve és hordóba préselve is tárolják, népételnek számít. Az aszalt fügét egész évben használhatjuk, süteményekbe rakhatjuk, müzlibe, gabonás kenyérbe, de pizza ízesítésére is kiváló. Ha fügét fogyasztunk, ügyeljünk arra, hogy mielõbb megegyük, ugyanis nem áll el sokáig, még hûtõszekrényben sem.