Az okokat vizsgálva egy amerikai tudós meglepõ eredményre jutott: azt állítja, hogy a leves a bébiételekhez való hasonlóságának köszönheti lankadatlan népszerûségét. A tyúkhúslevest már a 12. században ajánlották az orvosok a megfázás gyógyítására. A betegek számára a népi bölcsesség is tápláló, erõsítõ és könnyen emészthetõ ételt, fõleg leveseket és kásákat ajánlott.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Azóta modern tudományos kutatások is igazolták, hogy a tyúkhúslevesnek nyugtató és gyulladáscsökkentõ hatása is lehet. Az egészséges levesek haszna pedig nyilvánvaló: könnyen emészthetõ formában kínálnak az ember számára szükséges tápanyagokat.
Ken Albala legfrissebb kutatásai szerint azonban a levesek választása fõleg ösztönös, és tudományosan igazolt hasznuk helyett leginkább a bébiételekhez való hasonlóságuk adja vonzerejüket. Mindkét "célcsoportnál" ugyanazok a követelmények: az ételnek táplálónak és könnyen emészthetõnek kell lennie.
Az emberek ételhez fûzõdõ lélektani kapcsolata a gyermekkorba nyúlik vissza, tudat alatt fejlõdik, ahogy felnövekednek. "Így amikor vigaszt keresünk, azokhoz az ételekhez fordulunk, amelyeket édesanyáink fõztek nekünk, amelyeket az otthonnal kapcsolunk össze" - magyarázza az étel pszichológiájával foglalkozó Christy Fergusson.
Ken Albala kutatásai szerint ráadásul a levesek receptjei nem sokat változtak az évszázadok során: a hozzávalók és az elkészítési módok is generációról generációra "öröklõdnek".
Diana Henry szakács és gasztronómiai szakíró ezt kifejezetten a levesek "gyógyír" státusával magyarázza. Úgy véli, hogy a hagyományos elkészítés megõrzésének részben érzelmi okai vannak, hiszen sokszor olyannak fõzik, aki nehéz idõszakon megy keresztül.
MTI