A karácsonyi lakoma nem csupán a gyomor kellemes megtöltését szolgálja, hanem jelképes ereje is van. Mindenekelõtt a családtagok, a rokonság összetartása a célja. A legtöbb háznál régen is nagy volt a vendéglátás, finom falatok, jóféle italok kerültek a karácsonyi asztalra...
Szinte valamennyi karácsonyi ételnek volt mágikus jelentése. A borsó, a mák bõséget ígért; a fokhagyma védte az egészséget; a dióval rontást véltek elhárítani, sõt jövendöltek is belõle, hogy ki lesz beteg a következõ évben; a méz az életet édessé tette; az alma az egység, egészség, szépség, szerelem szimbóluma volt.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A ropogósra sütött, mézzel ízesített ostyák készítésével az egész évre való tandíját is megkereste az ünnep elõestéjén. Sok helyütt jellemzõ volt az ételek sorrendjének, valamint a fogások számának elõírt rendje. A vacsora ünnepélyes külsõségeit tovább fokozta a különlegesen megterített asztal. Keményített, patyolatfehér gyolcsabrosz, valamint az abrosz közepére a betlehemi jászolra utaló kevéske szénát, szalmát helyeztek, arra pedig gabonamagokat, hüvelyeseket, hagymát, diót, almát - így akarva biztosítani a következõ évi jó termést. A karácsony este évkezdõ, újévet befolyásoló és jósló jellegét a karácsonyi asztalon kívül az egyes ételekhez fûzõdõ hiedelmek adják.
A bab és a lencse az általánosan elterjedt hit szerint igazi bõséget, sok pénzt ígért elfogyasztóinak. A mákos tésztát szerelmi jóslásra használták, és még a háziállatoknak is jócskán juttattak belõle, hogy azok jól gyarapodjanak, és egészségesek legyenek. A szentestén elfogyasztott hal szintén õsi szerencsejelkép. Már a csízióban (vagyis a kalendáriumban, jóskönyvben) is benne állt, hogy aki karácsonykor halat eszik, kerek egy esztendeig sebesen halad a munkájával. Vagyis olyan tempóban, mint ahogy a hal úszik a vízben.
Karácsonykor nálunk is igen kedvelt étel a pulyka, fehér húsa kiváló, még ha száraz is kissé. Egyesek szerint a pulyka húsa akkor jó igazán, ha az állatot dióval tömik. Olyan erõs a zúzája, hogy még a dió héját is kiválóan megtöri. Ezért nem is tisztították meg a diót, csupán rácsaptak a diótörõvel, és úgy nyomták le a hízóra fogott pulyka gigáján. Így aztán igazán finom lett a madár húsa. Mások pedig a kukorica közé kevert korianderrel, valamint ánizsmaggal, kakukkfûvel igyekeztek igazi fûszeres ízt adni a karácsonyi pulyka száraz húsának.
A december 24-i vacsora bevezetését, illetve befejezését sokáig a pálinka-méz-fokhagyma-ostya-dió-alma sorrend határozta meg. Akik õrizni kívánják az õsi hagyományt, ma is ezt a sorrendet választják az ünnepi menühöz.
