A pizza olasz eredetû étel, ami mára az egész világon elterjedt.
Alapja egy kelt tésztából készült vékony lepénykenyér, melyet paradicsom vagy tejföl alapú szósszal borítanak, és erre különféle feltétek kerülnek, (a leggyakoribbak a különféle zöldségek, gomba és felvágottak), a tésztát végül reszelt sajttal szórják meg és sütõben megsütik. Jellegzetes fûszerei közé tartozik az oregánó és a pepperoni. A neve eredetileg különféle, kelt tészta alapú ételeket jelentett, valószínûleg a picea szóból ered, mely a latin pincere (összegyúrni) szóból származik.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A változatos feltétek nélküli, csak paradicsom szósszal, bazsalikommal és mozzarella sajttal ízesített „alap”-pizzát pizza margheritának hívják. A félbehajtott pizza neve calzone.
A Pizza története
A pizza elsõ megjelenése a dél-itáliai görög kolóniák (Magna Graecia) idejére tehetõ, Vergilius Aeneisében említik elõször. Az i. e. 3. században Marcus Porcius Cato a Róma történetérõl írt munkájában említ egy „lapos kelt tésztát, melyet olívaolajjal, fûszerekkel és mézzel édesítenek, és köveken sütnek meg”. Pompeii városában a régészek feltárták a mai modern pizzériák elõdjeit. Az ókori Egyiptomban is megjelent, a fáraók születésnapjára gyógynövényekkel ízesített lapos kenyérkéket sütöttek, Hérodotosz görög történetíró leírása szerint ezek a babiloni receptek nagyon hasonlítottak a mai pizza tésztájára.
A középkorban, 997-ben is feltûnt a pizza szó, ami akkoriban egyszerûen lepényt jelentett. A pékek arra használták, hogy kenyérsütés elõtt megnézzék, eléggé felhevült-e a kemence. A kenyérsütés befejeztével pedig kihasználták a parázs melegét.
Az ókori római pizzaféleségek még nagy mértékben különböztek a maiaktól. A 19. századig az úgynevezett fehér pizzák készültek. A pizzatésztát tejföllel, vagy zsírral kenték meg, erre az alapra tették a feltéteket.
A paradicsomot ekkor Európában még nem ismerték, ahogy az indiai vízibivalyt sem, amelynek tejébõl az igazi mozzarellasajt készül. A paradicsomot eleinte mérgezõnek hitték, és nem használták étkezéshez, a 18. század végére azonban elterjedt, és Nápoly környékén elkezdték ezzel ízesíteni a pizzákat. Az új ételfajta nagy népszerûségre tett szert és helyi nevezetességnek számított.
A modern pizza feltalálását a nápolyi Raffaele Espositónak tulajdonítják, aki az 1780-ban alapított és ma a Pizzeria Brandi néven még mindig mûködõ Pietro… e basta così sütõdében dolgozott, és 1889-ben a szavojai I. Umberto király és Margherita di Savoia királyné látogatása alkalmából különleges pizzát készített. A pizza az olasz nemzeti színekben készült: zöld (bazsalikom), fehér (mozzarella) és piros (paradicsom), és készítõje a királynéról nevezte el. Ebbõl alakult ki a mai pizza.
Kb. 1830-ig utcai árusok árulták a pizzát, majd Nápolyban megnyílt az elsõ igazi pizzéria, az Antica Pizzeria, ami még mindig mûködik, a Via Port'Alba 18. szám alatt.
A 19. században az olasz bevándorlók magukkal vitték a pizzakészítés mesterségét Amerikába, ahonnan az 1950-es években indult világhódító útjára.
