Egész évben kapható egészség: Uborka

Az uborka csak melegban érzi jól magát, már a fagypont körüli hõmérsékletet is nehezen viseli el. A kígyóuborkát – mintegy egy-másfél méter magas – támasztékra felfuttatva lehet csak termeszteni, másik fajtája pedig a talajon fut.

Az uborka eredetileg Észak-Indiából, a Himalája déli lejtõirõl származik, ahol állítólag már 4000 évvel ezelõtt termesztették. Az ókori görögöknél és rómaiaknál sem volt ismeretlen, de Európába csak a középkorban került. Ez utóbbi termésének színe a haragoszöldtõl egészen a sárgás árnyalatokig váltakozhat. A tökfélék családjába tartozó egynyári uborkanövény termése rokonságban áll a tökkel, a dinnyével és a cukkinivel. A kígyóuborka egész évben kapható, de elsõsorban friss salátának való. Igaz, e hibátlan külsejû fajtánál a keserû anyagokat nemesítéssel sikerült kivonni, ezzel azonban jellegzetes aromájából is veszített. Míg a kígyóuborka zsenge héja alapos tisztítás után nyugodtan fogyasztható, a szabadföldi fajtát mindig meg kell hámozni.

A szabadföldi fajtáknál idõnként elõfordul, hogy keserûek, tehát ajánlatos megkóstolnod, mielõtt beleteszed a salátába. Két végén vágj le egy-egy kis darabot, és nyald meg. Amennyiben keserû, mindkét végén kurtítsd meg.

Az uborka egyik legnagyobb elõnye, hogy kalóriaszegény, mivel 80 százalékig vízbõl áll. 10 dkg uborka csak 8 kalóriát tartalmaz. Magas kálium-, kalcium-, foszfor-, vas-, szénhidrát-, fehérje- és vitamintartalma miatt a legegészségesebb zöldségfajták közé tartozik.

A savanyúságnak való uborka apró és rücskös, de nem kell meghámozni, csak alaposan megmosni. Csemegeuborkának, vegyes, hordós savanyúságnak lehet eltenni. A nagyobb fajtákból kovászos uborkát, levest, mártást vagy salátát készíthetsz, de legyalulva le is fagyaszthatod.