2024.03.29. - Auguszta

A padlizsán

A padlizsán
A törökparadicsom vagy tojásgyümölcs néven is ismert padlizsán - úgy tûnik - egyre jelentõsebb szerepet tölt be a piacon, már július végén kapható és késõ õszig színesíti a kínálatot. Ez a fényes, lilásfekete héjú, körte alakú gyümölcs a csucsorfélékhez tartozik, a paradicsom és a paprika rokona, származási helye Kelet-India. Annak ellenére, hogy nálunk fogyasztása nem tekinthetõ általánosnak, tõlünk délre a mediterrán konyha nélkülözhetetlen alapanyaga, szerepe a paprikával és a paradicsommal vetekszik. Hozzánk török közvetítésével került, a törökparadicsom elnevezés innen származik.
bohócdoktor szja 1% felajánlás

Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06

Erdélyben viszont vinete néven, központi szerepet tölt be a székely és a román lakosság étkezésében egyaránt.

Milyen a jó padlizsán?

A padlizsánnak több fajtája ismert, színe szerint lehet fehér, sárga, lila, fekete, alakja gömb vagy hosszúkás. Fogyasztás szempontjából fontos az érettségi foka, amelyre a kiválasztásnál a külsõ jegyekbõl következtethetünk.

Legízletesebb a padlizsán, ha fiatal, 5-8 cm átmérõjû, kemény, csillogó, sima héjú, élénkzöld kocsányú és csészelevelû. Amikor a héja fénytelen és nem érte el a teljes színét, még éretlen, kellemetlen fanyar ízû. Ellenben, ha puha, fonnyadt, akkor túlérett vagy régen leszedték, erre mutat a kocsány és a csészelevelek hervadtsága is. Az ilyen padlizsán magja barnás, húsa rágós, kesernyés. Sajnos a friss padlizsán hosszú ideig nem tárolható, szedés után 5-6 napon belül el kell fogyasztani.

Szerepe a táplálkozásban

A padlizsán energiaértéke alacsony, 113 kJ (27 kcal), magas víztartalmú, egy kevés fehérjét (1,3%), szénhidrátot (4,8%), a zöldségekre jellemzõ vitaminokat és ásványianyagokat tartalmaz, de semmit sem kiemelkedõ mennyiségben, talán a C-vitamin-tartalma említésre méltó, 30 mg. Viszont rendelkezik néhány különleges tulajdonsággal, hogy rengeteg olajat képes felvenni és igen sokféle nyersanyaggal társítható, éppen ezért laktató, jelentõs energiát adó ételek készíthetõk belõle. A mediterrán országok néptáplálkozásában - zamatos íze, jó termelékenysége mellett - éppen ezek a tulajdonságai teszik népszerûvé.

Ettõl függetlenül zsírszegényen elkészítve is nagyon kellemes ízû és közkedvelt ételek sora készülhet padlizsánból. Önmagában vagy más nyersanyagokkal - pl. vöröshagymával, gombával, zöldpaprikával, paradicsommal - együtt párolva, grillezve, roston vagy teflon serpenyõben hirtelen átsütve fogyókúrában és más zsírszegény étrendben is nyugodtan fogyasztható, igen kellemes ízû önálló köret, vagy kiegészítõ komponense lehet egyes ételeknek. Jellemzõ fûszere a bors, a csombor, a bazsalikom és ha paradicsommal kombináljuk, az oregánó. A friss fûszernövények közül a vöröshagyma, a fokhagyma és a zöldpetrezselyem illik hozzá.

Elkészítése és helye az étrendben igen változatos

A padlizsán héját sütés-fõzés elõtt nem mindig kell eltávolítani, a kocsányát azonban mindig egyujjnyi gyümölccsel együtt vágjuk le. Ha a magja barna - a padlizsán túlérett -, kesernyés ízét úgy csökkenthetjük, hogy a felszeletelt padlizsánt besózzuk és ferdére állítva a szeleteket rácsra, vagy deszkára helyezzük, esetleg nehezéket helyezünk rájuk és legalább fél óráig hagyjuk állni, hogy a kesernyés leve lecsurogjon.

Nálunk a padlizsán elkészítésének legismertebb módja a rántott vagy palacsintatésztában, esetleg csak lisztben kisütött (natúr) padlizsán.

Elõkészítése mindhárom esetben azonos, a padlizsánt vékonyan megtisztítjuk, fél cm-es szeletekre vágjuk - ha kisebb, hosszában, ha nagyobb, keresztben - és 15-20 percig célszerû tejben áztatni, így még ízesebb lesz. A tejbõl kivéve lecsepegtetjük, tiszta ruhával leitatjuk, megsózzuk, esetleg borsozzuk. Ha natúr padlizsánt készítünk, akkor mindkét oldalát lisztbe forgatjuk és serpenyõben, kevés forró olajon, nyílt láng felett, mindkét oldalán, hirtelen, szép pirosra sütjük. Liszt nélkül is megsüthetjük, sõt a zsiradékot is elhagyhatjuk - esetleg a padlizsánt vékonyan bekenjük olajjal -, ha roston vagy teflon serpenyõben kerül sor a sütésre. A natúr padlizsánt általában köretként vagy összetett ételek alkotórészeként fogyaszthatjuk.

A rántott vagy palacsintatésztában kisütött padlizsán hasonló módon készül, de mindkét esetben bõ, forró zsiradékban (olajban) süssük ki a szeleteket. További variációk erre a témára, ha lisztbe, felvert tojásba forgatva, esetleg reszelt sajttal, vagy áttört friss paradicsommal kiegészítve bundázzuk. Ezeket a változatokat körettel - burgonyapüré, petrezselymes burgonya, rizs stb. - vagy salátával önálló fogásként adhatjuk.
A padlizsán tartósítása nálunk nem jellemzõ, külföldön azonban többféle ízesítésû padlizsánkonzervvel is találkozunk. Rendszerint olajos salátaként önmagában, vagy más nyersanyagokkal kombinálva fordul elõ. Ahogyan arról már az elõbbiekben szó esett, a mediterrán országokban a padlizsán rendkívül kedvelt nyersanyag, ezért szinte mindenütt megtaláljuk az adott nemzetre jellemzõ padlizsánból készült ételeket.
Főzés, sütés, táplálkozás kapcsán a receptmix magazin hasznos receptekkel, főzési praktikákkal segíti a finomabbnál finomabb és egészséges reggeli, ebéd, vacsora elkészítését. Főzni jó, enni még jobb, együtt tapasztaltabbá válni a legeslegjobb!