A vajfogyasztás sokáig a jólét szimbólumának számított. A XX. század végén kutatásokra alapozva megítélése kedvezõtlenebbé vált, felelõssé tették a vér koleszterinszintjének emeléséért, ezért (és versenytársához képest magasabb ára miatt) népszerûsége visszaesett.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A vaj fajtái
Teavajnak nevezzük a legalább 80% zsírtartalmú vajat (ennek különleges minõségû változata a márkázott vaj). A szendvicsvaj legalább 70% (a Magyar Élelmiszerkönyv szerint legalább 68%) zsírtartalmú. A különbözõ vajkrémek általában 40% körüli arányban tartalmaznak tejzsírt, és sok más ízesítõ- illetve adalékanyag is megtalálható bennük.
A vaj eltarthatósága kicsi, könnyen avasodik. Ezért voltak régebben gyakoriak a sózott vajféleségek, ami a mai ízlésre is hatással van. A másik tartósítási lehetõség a vaj derítése, amikor is felforralás után nagyon kis lángon való hosszú hevítéssel, ülepítéssel vagy (és) sûrû szövésû anyagon való átszûréssel az összes még benne található vizes írót és egyéb anyagot eltávolítjuk. Ekkor kapjuk a kristályos, átlátszó, szép sárga színû vajzsírt vagy derített vajat, mely a sütést is jobban bírja. Ez a tartósítási mód a magyar népi gyakorlatban is ismert, de a világ más részein, különösen keleten szintén gyakori. Ilyen eljárással készül az indiai ghee [ejtsd: gí] és az észak-afrikai, arab világban ismert smen vagy szemne, melynél a víztelenítést a benne hevített rizsszemekkel is elõsegítik.
A jakvaj a Közép-Ázsia hegyvidékén élõ népek között elterjedt, az ott õshonos jak tejébõl készített igen zsíros, tápláló vaj, amit sokféle módon használnak fel; a leghíresebb talán az európai ízlés számára nehezen elfogadható jakvajas tea.
A mogyoróvaj amerikai eredetû kenhetõ növényi készítmény: finomra õrölt földimogyoróból készül kevés étolaj (esetleg hagyományos vaj) hozzáadásával. Nem édes jellegû, eltérõen a nálunk ismertebb mogyorókrémektõl.