A halfogyasztás segítette elõ az emberi agy fejlõdését

A halfogyasztás segítette elõ az emberi agy robbanásszerû fejlõdését kétmillió évvel ezelõtt - vélekedik az a nemzetközi kutatócsoport, amely 2004 óta végez feltárásokat Kenya északnyugati részén, a Rudolf-tó (Turkana-tó) keleti partján. A csoport, amely ausztrál, brit, dél-afrikai, egyesült államokbeli és kenyai tudósokat tudhat tagjai között. A kutatók 2004 és 2009 között végeztek ásatásokat a térségben, ahol a vastag hamurétegnek köszönhetõen pontosan meghatározhatták, hogy 1,95 millió éves helyszínrõl van szó - olvasható a George Washington Egyetem honlapján. A feltárások során csontok és kõeszközök ezrei kerültek elõ, s legkevesebb 10 olyan állatféleséget tudtak azonosítani, amelyet a helyszínen mészároltak le, s daraboltak fel. A csontok többségén vágásnyomok láthatók, amelyeket éles kõeszközökkel ejtettek, miközben lefejtették a húst, majd szétzúzták a hosszú csöves csontokat, hogy elérjék a zsírban gazdag csontvelõt.

"Az ilyen korú helyszíneken szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha legalább egy olyan csont elõkerül, amelyet összefüggésbe tudunk hozni valamilyen kõeszközzel. Itt azonban mindenféle csontok elõkerültek, a kisebb madaraktól kezdve a vízilovak lábszárcsontjáig" - magyarázta David Braun, a Fokvárosi Egyetem régésze, a tanulmány vezetõ szerzõje.

Az elemzés szerint távoli õseink nagytestû antilopot, õskori sertést, krokodilt, teknõst egyaránt fogyasztottak, és sokszor szerepelt hal is az "étlapon".

A tudósok szerint az olyan kisebb testû állatoknak köszönhetõen, mint a teknõs vagy a hal, sokkal több fehérjét fogyasztottak a korabeli hominidák (emberfélék) anélkül, hogy a zsákmányért meg kellett volna küzdeniük a ragadozókkal - oroszlánokkal, hiénákkal. A korai emberek ugyanis apró termetûek voltak, így aligha remélhettek sikert egy ilyen párharctól.

"A hal igen gazdag telítetlen omega-3 zsírsavban, amelynek kimagasló szerep jut az emberi agy fejlõdésében" - hangsúlyozta Brian Richmond paleoantropológus, a George Washington Egyetem docense.

Mint kifejtette, az étrendben szereplõ sokféle állati eredetû táplálék, s különösen a hal, a krokodil, valamint a teknõs, hozzájárult a nagyobb agytérfogat kialakulásához. Korábbi kutatások bizonyítják, hogy 2 millió évvel ezelõtt "lökésszerûen" megnõtt az agy térfogata. Az antropológusok már korábban is feltételezték, hogy a hús kulcsszerepet játszott a nagyobb agy kialakulásában, eddig azonban nem volt arra bizonyíték, hogy a korai hominidák étrendjében szerepeltek volna a telítetlen zsírsavakban gazdag vízi állatok.

Andy Herries, az Új-Dél-Walesi Egyetem kutatója szerint is a hús fogyasztása segíthette elõ a kisebb fogak és állkapcsok, ahogy a nagyobb testméret, s agytérfogat kialakulását. Az õskori "agyfejlesztõ" étrend nyomainak felfedezése azért is fontos, mert nem sokkal késõbb a kis agytérfogatú hominidákat a nagyobb agytérfogatú Homo erectus (felegyenesedett ember) váltotta fel, aki elhagyta Afrikát.

"A változatosabb étrend lehetett az agyfejlõdés katalizátora, ez segíthette elõ az ember kirajzását Afrikából" - vélekedett Andy Herries.