A fûszer- és gyógynövények ismerete és használata szinte egyidõs az emberiséggel. Sok mediterrán növény magja és szaporításra alkalmas sarja a misszionárius szervezetek és a rómaiak révén jutottak el az Alpokon túlra és honosították meg az ottani kolostorok kertjeiben.
Késõbb a keresztes hadjáratokból hazatérõ katonák sok közel-keleti növényt hoztak magukkal a Szentföldrõl, melyek tovább gazdagították a kolostorkertekben termesztett délszaki fajok számát.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Fûszerkertünk kialakítását bízzuk a fantáziánkra, akár a kertben alakítjuk ki, avagy balkonon, vagy ablakpárkányon cserépben nevelt fûszerekrõl van szó. Az edényben nevelésnek meg van az az elõnye, hogy a fagyérzékeny fûszereket (rozmaring, bazsalikom) egyszerûbb a házba behozni és ott teleltetni. Az évelõ fûszernövények (pl. kakukkfû, izsóp), a dísznövények közé ültetve is szépen mutatnak. Különösen jól mutat a zöldfûszerekbõl kialakított fûszerspirál, ha a növényeket emeletesen, egymás fölé, spirális alakban ültetjük.
Így kis alapterületen sokféle fûszernövényt termeszthetünk. Fontos, hogy az északi oldalra árnyéktûrõ növényeket ültessünk, (turbolyát, borsmentát, petrezselymet, lestyánt), míg a déli napsütötte oldalra a fénykedvelõ fajokat (majoránnát, kakukkfüvet, rozmaringot, zsályát).
A fûszernövényeket magról vethetjük, illetve palántaként is beszerezhetjük. Néhányukat igen könnyen szaporíthatjuk dugványozással, tõosztással, vagy magot gyûjtünk róla. A melegkedvelõ fûszernövényeket (pl. rozmaring, bazsalikom), melegebb helyiségben kell elõnevelni, míg más fajokat, amelyen nem viselik el az átültetést, végleges helyükre kell ültetni.
A cserépben nevelt fûszer és gyógynövényeket egész évben lehet ültetni. Legmegfelelõbb idõszak mégis a tavasz és az õsz. A hidegre érzékeny növényeket csak május közepétõl, a fagyok elmúltával lehet szabadföldbe ültetni. Az ágyásokat jól elõ kell készíteni, a kötött talajokat homokkal és komposzttal kell lazábbá varázsolni. A legtöbb zöldfûszer számára elegendõ évente egyszer (tavasszal) a szerves trágyázás.
Vigyázzunk arra, hogy ne vigyük túlzásba, mert a növények burjánzásnak indulnak és kevesebb értékes aroma, illetve illatanyagokat fejlesztenek. A napfénykedvelõ növény jól tûri a szárazságot, de a rendszeres öntözést mindenképpen meghálálják. Ez fõleg a cserépben neveltekre érvényes. Nyáron havonta trágyázzuk a cserepes növényeinket folyékony tápoldattal. A felnyurgult növényeket õsz végén szép formájúra vághatjuk. A visszametszést azonban tavasszal végezzük.
A megfelelõ termõhely és az optimális környezeti feltételek biztosításával elõzhetjük meg legjobban a kártevõk pusztítását és a betegségek kialakulását. Gyakran a sok fûszernövény erõs illata is elegendõ ahhoz, hogy elriassza a káros rovarokat. Ha mégis megjelennek, akkor környezetkímélõ módszert alkalmazzunk. Vágjuk ki a megtámadott részt, állítsunk fel csapdákat, vagy növényi eredetû rovarirtóval permetezzük be. Ha így sem tudjuk kiirtani, akkor hasznos rovarokat kímélõ szereket alkalmazzunk.
Levéltetvek ellen a rovarölõ szerek mellett erjesztett csalánkivonatot használjunk. Áztassunk 1 kg friss, vagy 200 gr szárított csalánlevelet 10 liter vízben, és hagyjuk érlelõdni 10-12 napig. Naponta kavarjuk jól meg. A megerjedt csalánlevelet locsoláshoz 1:10 arányban hígítsuk vízzel, permetezéshez 1:20 arányban. Hideg vizes kivonatot is készíthetünk a csalánból. Ugyanúgy kell elkészíteni, de csak 1-2 napig hagyjuk állni és hígítás nélkül alkalmazzuk.
Zsurlófõzetet lisztharmat, levélfoltosság, rozsda ellen használjuk. Áztassunk 300 gr friss, vagy 30 gr szárított mezei zsurlót egy napig 10 liter vízben, majd fõzzük fel. Kihûlés után szûrjük le, és 1:5 arányban vízzel hígítva használjuk. Lehetõleg délelõtt permetezzük, illetve locsoljuk vele a fertõzött növényeket. Gilisztaûzõ varádiccsal együtt is készíthetjük.
A varádics fõzetet levéltetvek és takácsatkák ellen alkalmazzuk. Forrázunk le 10 liter vízzel 300 gr friss, vagy 30 gr szárított gilisztaûzõ varádicsot, hagyjuk állni 20 percig, majd szûrjük le. Kihûlés után 1:3 arányban hígítsuk fel vízzel.
A fûszer és gyógynövények nem csak a dongók, méhek, lepkék nektárforrásai, hanem számos más hasznos rovart magukhoz csalogatnak, melyek igen hatékonyan pusztítják a kártevõket.
A fûszernövények nemcsak az élõhelyükkel szemben támasztanak különbözõ igényeket, hanem a melléjük ültetett növényekkel szemben is. Illatanyagaik és gyökerük által kiválasztott kémiai anyagok révén negatívan, vagy pozitívan hatnak egymásra, ezek segítségével riasztják el a kártevõket. Néhány példa arra, hogy milyen növényeket ültessünk egymás mellé.
A borsikafû, más néven csombor, távol tartja a babféléktõl a fekete levéltetveket, a levendula védelmet biztosít a rózsalevéltetûvel szemben.
A kömény, a sarkantyúka és a torma zamatosabbá teszi a burgonya ízét.
A kapor, az édeskömény, a kömény és a koriander sárgarépa, hagyma, uborka mellett különösen szépen fejlõdik.
A hagymafélék nem szeretnek babfélék mellet lenni, a petrezselyem pedig saláta nem fejlõdik szépen.
A borsos menta, a kakukkfû és az orvosi zsálya elriasztja a káposztalepkét.
Miért olyan értékesek a fûszernövények?
A fûszernövények aromájáért, a gyógynövények gyógyhatásáért több hatóanyag együttesen felelõs. Ezek a növény más-más részeiben (virág, gyökér, hagyma, termés, mag, levél) fordulhatnak elõ.
A gyógynövények vízoldékony cseranyagokat tartalmaznak, amelyek fertõtlenítõ és jótékony hatást gyakorolnak a nyálkahártyákra, valamint gyomorerõsítõ keserûanyagokat, gyulladás-gátló, ezenkívül még számos vitamint, illóolajat és ásványi anyagot is tartalmaz. A növényekbõl speciális eljárással állítják elõ a drogot. Annak ellenére, hogy a gyógynövények gyenge hatású szerek, az adagolással legyünk óvatosak.
A hatóanyag és az aroma megõrzése érdekében, ha szárítani akarjuk, akkor virágokat, leveleket, lágy szárú növényi részeket kora délelõtt gyûjtsük. Napsütéses idõszak után a leggazdagabb a növények hatóanyag-tartalma. A leveleket virágzás elõtt szedjük, mert akkor még gyengék. Gyûjtésnél ügyeljünk arra, hogy ne nagyon csupaszítsuk meg a növényt és ne sérüljön meg. Az érett terméseket is kora reggeli idõben szedjük le és még azelõtt, mielõtt a magvakat hullajtani kezdené. A gyökereket kora tavasszal, vagy õsszel ássuk ki.
Frissen felhasználva a leghatásosabbak a gyógy- és a fûszernövények, az aromájuk is akkor a legjobb. Jól lehet a növényeket tartósítani, anélkül, hogy sokat veszítenének aromájukból.
A szárításra érett növényeket vágjuk le, kössük össze csomókba, és fejjel lefelé lógatva árnyékos, szellõs, száraz helyen akasszuk fel, vagy rácsokra lazán kiterítve szárítsuk.
A gyökereket alaposan tisztítsuk le, mossuk meg, töröljük szárazra, mielõtt felakasztanánk száradni. A nagy gyökereket fel is darabolhatjuk, így könnyebben szárad. Nedves idõben, amikor a növények könnyen megpenészednek, házilag sütõben is száríthatjuk. Arra figyeljünk oda, hogy 30-40 fok fölött az illóolajok elpárolognak. Szárítás után még egyszer szitáljuk át, hogy megtisztítsuk a felesleges törmeléktõl. Akkor eléggé szárazak, ha könnyen szétmorzsolódnak. Légmentesen lezárható üvegben tároljuk.
Néhány zöldfûszer pl. (bazsalikom, metélõhagyma, petrezselyem, kakukkfû) lefagyasztva is megõrzi aromáját.
A fûszereket tartósíthatjuk olajban, vagy ecetben, pl.(bazsalikom, menta, tárkony, kapor) tegyük üvegbe, töltsünk rá borecetet és hagyjuk érlelõdni pár hétig.
Fûszerolaj készítésénél egy maréknyi zöldfûszert tegyünk, 1 liter olajhoz 4-5 hétig érleljük. Erre a célra zsályát, majoránnát, rozmaringot, kakukkfüvet, fehér ürömöt használhatunk. A növényeket teljesen fedje be az olaj, különben megpenészedhet a teteje. Az üvegeket légmentesen zárjuk le és napos helyre tegyük ki és naponta rázogassuk meg. A legvégén le kell szûrni, sötét helyen sokáig eltartható.