Aki nem ismeri, nem kóstolta még a hajszálvékonyra szeletelt, ízletes és mutatós serrano sonkakölteményt, az feltétlenül pótolja a mulasztást, igazi gasztronómiai élményben lesz része. Igaz, a jót meg kell fizetni, vagyis borsos áron kínálják a fogadások, partik elmaradhatatlan csemegéjét. Közönséges, családi asztalra jobbára csak jeles ünnepeken, kivételes alkalmakkor kerül. Nem csoda, ha sokan nem is sejtik, honnan származik ez a híres, kedvelt sonkaféleség. Pedig nem másról van szó, mint a magyar õshonos mangalica húsából készült csemegérõl. 
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A mangalica védett sertésként régóta ismert, 1870-ben 600 ezret számláltak belõle az országban. A fogyasztói ízlés változása azonban kikezdte népszerûségét; amikor a hússertés jött divatba, egyre csökkent a felkapottsága, és ezzel együtt száma is. Olyannyira, hogy 1960-ban már csupán 1000 példány volt az országban, és 1991-ben, amikor mélypontra került a tenyésztése, 200-ra csökkent ez a szám. Már-már úgy tûnt, hogy végleg feledésbe merül a magyar malac, de ekkor egy szemfüles spanyol, Juan Vicente Olmos megkereste a magyar agrármérnökjelölt Tóth Pétert, és együttmûködést ajánlott mangalica ügyben. A közös vállalkozás annak rendje és módja szerint létre is jött, ezzel megkezdõdött a mangalica újbóli felfedezése.
Tóth Péter, aki egyébként a Magyar Mangalicatenyésztõk Országos Szövetségének elnöke, mindig is hitt és bízott ebben a fajtában. A spanyolok pedig kifejezetten a mangalica kissé zsíros alapanyagához ragaszkodtak sonkakészítés okán, elindítva ezzel az õshonos malac karrierjét.
- Ma 200 tenyésztõ van az országban, és a mangalicából készült termékek egyre népszerûbbek. Már nem csak a serrano sonka, hanem egyéb készítmények - kolbász, szalámi, májas - is megjelentek a boltokban és a piacokon - mondja Tóth Péter. - Ezek a termékek a tehetõsebb országokban keresettek a leginkább, mert a magas minõséghez meglehetõsen magas ár tartozik. A Debrecenben megalakult szövetség nem csupán érdekvédelmi szerepet tölt be, hanem a fajta elismert, hivatalos tenyésztõ szervezete, amely a törzskönyvezésnél és a származási igazolások kiadásánál is közremûködik. Az utóbbi idõben feladatai közé sorolták a közösségi marketinget a fajta elismertetése és megismertetése, bemutatók, fesztiválok szervezése céljából.
Ahogy nõtt a mangalica ázsiója itthon és külföldön, úgy alakultak ki különféle mítoszok zsírjának, húsának egészségre gyakorolt kedvezõ hatásáról. Ezek igazságtartalmáról az elnök õszintén nyilatkozik:
- Hitelt érdemlõ vizsgálatok alapján, dietetikusok által is igazoltan 20 százalékkal nagyobb az olajsavtartalma a belõle készült termékeknek, mint az egyéb fajtából készültekének. Ezért bizonyos mértékig egészséges a fogyasztása, fõként, hogy húsának, zsírjának B1-, B2-, valamint vastartalma is igazolt. Az viszont csak városi legenda, hogy koleszterintartalma elenyészõ a többi sertéskészítményhez képest. A mangalica zsírjának koleszterintartalma pontosan megegyezik a többi sertésével. Akkor tartalmazna több, emberi fogyasztásra kedvezõ telítetlen zsírsavat, ha még ma is a hagyományos makkoltató ridegtartásban tenyésztenék. De ma zárt körülmények közt, tápon tartják a mangalicát is. Egyébként a koleszterinre mind az emberi, mind pedig az állati szervezetnek szüksége van, mert a sejthártya és ideghártya szigetelõanyagának fontos eleme, elõanyaga az epesavnak és a hormonoknak. A problémát az okozza, ha megbomlik a szervezetben a koleszterin egyensúlya, és a vérben megemelkedik a koleszterinszint, ami növeli a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát.
Mindent egybevetve a mangalicatermékek könnyen emészthetõk, kiváló az ízviláguk, tehát fogyasztásuk mindenképpen kedvezõ. Ami az árat illeti, valóban drágább más sertésfajtánál, mert a mangalica kevés malacot fial, lassan nõ, sok tápot fogyaszt, és kevesebb benne a hús. Tehát drágábban állíthatók elõ a belõle készült termékek.
Az egykor köznapi célokra tenyésztett, közönséges sertésfajtából sztárt csinált a serrano sonka: nagy népszerûségnek örvend fõként Japánban, Dél-Koreában, Ausztráliában és az Egyesült Államokban, de a magyar fogyasztói szokások változása révén itthon is van már piaca. A tenyésztõk szerint rövid idõ alatt duplájára nõhet a hazai állomány, és bizonyára a magyar fogyasztók asztalán is gyakoribb csemege lesz a sok szempontból kedvezõ élettani hatású mangalica.