A hatalmas birodalomban az évezredek során, a leleményes szakácsok és az egyszerû emberek is, a lehetõ legtöbb alapanyagot kutatták fel és mesterien ötvözték azokat. Kína mai gasztronómiai gazdagságához nagyban hozzájárult az idõszámításunk elõtt VI. században élt Lao-ce, aki a taoizmussal hosszú századokon keresztül meghatározta a kínai gondolkodást, hirdette a természethez való visszatérést.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A kínai konyhát a legrégebbi idõktõl fogva kétféle csoportra osztják, a fan-ra és a caj-ra. A fan-hoz a gabonafélék és egyéb keményítõben dús tápanyagok, fõtt szemes gabona (szûkebb értelemben: fõtt rizs) vagy búza-, köles-, esetleg kukoricalisztbõl készült lepény, pogácsa, gombóc, metélt tészta, a caj-hoz a zöldségbõl és húsból készült fogások tartoznak. A zöldséget és a húst falatnyi darabokra vágják, melyeket a legkülönfélébb módon kevernek, ízesítenek, sütnek, fõznek.
A táplálkozás egyensúlya a távol keleti országban nem csak az ízek és az élvezet miatt, hanem az egészség érdekében is fontos. Az egyensúlyhoz az is hozzátartozik, hogy minden étkezésnél megfelelõ mennyiségû fan-t és caj-t fogyasszanak. E kettõ közül a fan a fõtáplálék, amely jóllakat, a caj másodlagos, amely az ételt csupán ízesebbé, élvezetesebbé teszi.