Budapest/Des Moines - Az átlagember napi 12-20 gramm sót fogyaszt, holott a szervezet ennek csupán a felét viseli el, a vesék ugyanis huszonnégy óra alatt mindössze 5-7 grammot választanak ki. A felesleges molekulákat a sejtnedvek magukba zárják - ettõl pedig az egekbe szökik a vérnyomás.
Az Iowai Egyetem kutatói most rájöttek arra, miért eszik az emberek annyira szívesen elsózva ételeiket: a sós étel egyszerûen boldoggá és elégedetté tesz.
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A sótlan étel tehát szintén nem megoldás, mert akkor meg elkedvetlenednek az emberek, és depressziósok lesznek. "A só utáni vágy és a hiányakor fellépõ testi megvonás valószínûleg hasonló agyi mintázatokat követ, mint a drogfüggõség" - közölte a vizsgálat vezetõje, Kim Johnson a Physiology & Behaviour címû szaklapban.
A zoológusok a kísérleti patkányokat napokon át sótlan étellel etették, mire azok egyre kedvtelenebbül gubbasztottak ketreceikben. Ezek az állatok kedvenc foglalatosságaikat sem ûzték már, alig ittak cukoroldatot, és még arra sem voltak hajlandóak, hogy megnyomják azt a gombot, amely kellemes érzéseket okozott volna nekik.
"Az egyébként a patkányok számára kellemes dolgok elvesztették vonzerejüket. Ez arra a következtetésre juttatott minket, hogy a sóhiány is elvezethet a depresszióval kapcsolatos legfontosabb tünetekhez" - mondja Johnson.
Minden embernek naponta szüksége van sóra. A testnedveket mozgásban tartja, lehetõvé teszi az izmok és idegek mûködését. Még mindig vannak, akik azt vallják, hogy a só elhagyása nem káros, de a szakértõk már megegyeztek abban, hogy különösen az idõs embereknek nem szabad sótlanul étkezniük, mert a sóhiány aluszékonnyá és gyengévé teheti õket.
Hogy mennyire átitatta kultúránkat a só, még a nyelvben is megmutatkozik: a saláta valójában "sózott"-at jelent, a "sold" és "salär" szavak is a sóból erednek - hiszen korábban fizetõeszköz volt. Százötven évvel ezelõttig a fehér ételízesítõ értékesebb volt az aranynál is.