Magyarországon sokan úgy tudják, hogy Indiában nem esznek húst. Ez a kérdés igen bonyolult. A lakosság több mint 82%-a hindu, 13%-a muzulmán, 2-3%-a keresztény. Annak érdekében, hogy elõjogaikat megõrizzék, kialakították a kasztrendszert, amely korlátokat emelt a papok (bráhminok), harcosok és a vaisják (kereskedõk, földmûvesek) közé. A hinduizmus az egyes rétegek és csoportok számára csak rájuk vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz. 
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Megeszik a csirkét, a halat, a bárányt, de egy hindu soha nem enne meg egy marhát, melyet szent állatként tisztelnek.
Az indiaiak igen szeretik a csípõs ételeket, a különféle fûszereket. A fûszereknek Indiában mindig nagy szerepe volt. Már az i.e. 1500-1000 elõtti idõkben is használták õket, az egyik legõsibb kereskedelmi árunak számított. Elõször i.e. 2000 körül a fõníciaiak vittek indiai fûszert a Közel-Keletre. A fûszer ma is India egyik legjelentõsebb bevételi forrása. Már a civilizáció kezdete óta felismerték azok gyógyító hatását, mely generációról generációra öröklõdik.
Indiában a fekete aranyat, a borsot a hús tartósítására és pácolására használják, de szinte minden ételben megtalálható. A kurkuma igen jellegzetes színû fûszerük, fõleg színezésre használják. A kardamom mag a fûszerek királynõje Indiában, fõleg édességekbe keverik, de ajánlják köhögés, erõs fejfájás és egyéb "bajok" orvosságaként is. Jellegzetes még a fahéj, melyet húsok és rizsételek ízesítésére használnak. Állítólag megelõzi a túl korai fogamzást, bár India népességét tekintve ez nem tûnik túl hiteles gyógymódnak. A szegfûszeget - a magyarokkal ellentétben - nemcsak édességekbe, de zöldséges currykbe, rizses és húsos ételekbe is beleteszik, de fogbántalmakra is kiváló. A mustármagot rizsbe, zöldséges és hüvelyes ételekben használják. Az ánizs igen szokatlan ételízesítõ, de miután úgy tartják, hogy elõsegíti az emésztést, az étkezés elmaradhatatlan tartozékának számít. A babérlevél íze és nagysága eltér a magyarországiétól. A rizses, currys ételek ízét jelentõsen meghatározza, a levélbõl sajtolt olaj - állítólag - jó az idegekre, a hisztériára is. A gyömbért már a görögök és rómaiak is Indiából hozatták. Szinte minden indiai zöldség- és húsételben megtalálható, csakúgy mint a hagyma és a fokhagyma. A sót is a fûszerek közé sorolják, amelynek igen nagy a szerepe az ételek tartósításában. Eredetileg a cukor is fûszer volt. Elõször i.sz. 300-500 között Indiában állítottak elõ cukrot.
Indiában szinte az évszakok határozzák meg az étrendet. Télen általában burgonyát, sárgarépát, káposztát, paradicsomot, borsót fõznek, nyáron padlizsánt, babot, a monszunesõk idején fõleg spenótot, uborkát és paprikát. A zöldségek elkészíthetõek currynek, amely nemcsak egy növény neve, de eredetileg a zöldséges ételek elkészítési módját és fûszerezését jelenti. A zöldségeket vagy fûszeres lében fõzik meg, vagy pedig szintén fûszerezve olajban sütik ki.
Az indiai konyhában igen sokféle tejterméket használnak, ilyen a joghurt, az aludttej, a sûrített tej, azaz a "khoya", vagy az olvasztott vaj, azaz a "ghee", amely a legelterjedtebbnek számít.
Az étkezés elmaradhatatlan fogása a rizs, ebbõl legalább kétszer tálalnak. Sokféle módon ízesítik, pl. kókusszal, különféle fûszerekkel, zöldségekkel, mandulával, kesudióval vagy pisztáciával.
A húsok közül elõször a halat érdemes megemlíteni, melynek számtalan elkészítési módja ismert. Készítik õket fûszerezve, kisütve, fûszeres lében, de ha halról van szó, soha nem hagyják ki a kókuszt. A legelterjedtebb húsféle mégis a csirke, melynek egyik leghíresebbike a Tandoori csirke. Nevét - a közhiedelemmel ellentétben - nem egy városról kapta, a tandoor nem más, mint egy igen régi eredetû, hordozható, agyagból készített kemence neve. A birkahúsok közül nagyon kedvelt a darált húsból készült ételek, a húsgombócok, valamint a kabab (nálunk a saslikhoz hasonlít). Sertéshúst csak bizonyos népcsoportok fogyasztanak. Darált húsból és a karajból igen sok ízletes étel készíthetõ.
Az indiai étkezés elengedhetetlen kellékei a kenyérfélék, amelyeket mindig frissen készítenek, s miután a gyúródeszka kerek és kicsi, a legtöbb lepény és kenyér is ilyen alakú és nagyságú. Általában tûzhelyen, zsiradékban sütik ki.
Az indiai édességek rendkívül sziruposak, csömörek. Az alapanyagok között fontos szerepe van a tejtermékeknek, a mandulának és a pisztáciának, a vaníliának és a rózsavíznek is. Népszerûek a pudingok, a búzadarából készült édességek, a palacsinta és a halva is. A legtöbb édesség gyorsan és egyszerûen elkészíthetõ. Szólnunk kell még az italokról is. Legtöbbször - akármilyen meglepõ is - vizet isznak. Ezzel kezdik az étkezést, közben is iszogatnak, majd a végén a pohárban megmaradt vízzel öblítik le ujjaikat. Szeretik még hûsítõ gyanánt az aludttej savóját, a szárított rózsabimbóból készített rózsaitalt, valamint az igazi gyümölcsleveket (mangó, narancs, ananász). Falun még ma is fõzik a kókuszpálma levébõl és gyümölcsbõl nyert házi pálinkát.